H A N N A      M E N T     


3. FEJEZET


( Szerző: Dreska Ildikó)



" Mi az ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: AKAROM!"





Tartalom: A 19. SZÜLETÉSNAP, GONDOLAT MORZSÁK AZ ELSŐ HÓNAP UTÁN, WHAT IS YOUR FAVORITE SPOT ON THE LEWIS & CLARK CAMPUS?, A LEWIS & CLARK "TENGEREN-TÚLI PROGRAMJAI", PARKOUR, MILYEN A MAGYAROK ÖSSZETARTÁSA ÉS EGYMÁSHOZ FŰZŐDŐ VISZONYA AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN?


A 19. születésnap:



DE Amerikában még mindig kiskorú, jogaiban korlátozott személynek számít. Ez pontosan a 3. születésnap, amit távol az otthonától tölt el. Ilyenkor azért mindig igyekszem valami virtuális meglepetést küldeni. Ebből kettőt megosztok a blog olvasóival: 

Hanna születéstörténet-tipikus-anyásan

Csak hogy tudd: itt már hajnal, ott még bőven napközben. Itt már 18.-a, ott még 17! Szóval nincs még köszöntés, mert ilyenkor még csak úton volt veled a gólya a Hold és Esthajnal csillag között . Én hülye meg a kórházban vártalak elfolyt magzatvizzel, pedig esküszöm sokkal jobb lett volna a Palotavárosban a tetőn ülni, állni, guggolni, ugrálni vagy mittudomén! és beleordítani a világba, hogy nemsokára szülök és tessék 15 óra hosszan velem vajúdni! Emlékszem: apád már kibélelte a 3/14-es lakás felett a gázkéményt, hogy puhára ess. Minden készen volt: a szekrényben élére állítva a rugik, kisingek és textíl pelusok. A kiságyon ráncmentes patyolat fehér lepedő. A rácsokba fűzve az elefántos szivacs, hogy ha kinyitjuk majd a szoba ajtaját, nehogy megcsapjon a huzat. Pormentes szőnyeg, szűrt levegő! Belépés csak maszkban, cipő nélkül, fertőtlenített kézzel. A polcon könyvek és logikai játékok:) Készültem! A gólya azt hiszem pótkörözött. Át kellett gondolnia, hogy egészen biztosan annak az üvöltő-eltorzult fejű szülő asszonynak a Palotavárosi gázkéményére dobjon-e, vagy inkább egy házzal arrébb egy jóval nyugisabb nőnek. Végül a doktorbácsi, szülésznő és két asszisztens síppal-dobbal és nádi hegedűvel ugráltak, táncoltak, hogy jöjjön az a gólya, a kürtőbe meg a pólya, mert elegük van az indulatoktól felgyülemlett viselkedésemből. Na és tudod amikor megláttalak...azt hiszem attól a másodperctől érzem igazán azt, hogy Élek! Onnantól van minden Levegővétel, Akarat, Csakazértis, Hit, Csoda és az ANYASÁG időszámítása! A gólyák 19 éve, igazi hősök!



Gyerekkori pillanatok

Megnézéshez, katt ide = KINCSEIM: HANNA ÉS DANA


Itt még 18!

Volt egy meglepetés !

...és itt szeretnék hatalmas köszönetet mondani a portlandi magyarok, Református Egyházközösségnek, valamint Júliának és kedves férjének mindazért a jóért, gondoskodásért amivel széppé és emlékezetessé tették a csimotám 19. születésnapját.
Meghívták maguk közé, nagy szeretettel fogadták, részt vett a magyarok Isten tiszteletén, tortát, ajándékot kapott, és finomabbnál-finomabb ételeket kóstolhatott.

Egy kicsit magyarban járt, egy kicsit magyar ételeket ízlelt, egy kicsit magyarul beszélt, egy kicsit megölelgették és megszeretgették. Pótanyuk-pótapuk voltak.
...és ez nagyon jól eső érzés a magyarban élő anyunak, meg apunak.

Hálásan köszönjük!








A portlandi, magyar  Református Egyház temploma




Gondolat - morzsák, az első hónap után: 

- HFMD járvány: Kéz-láb-körömfájás. 

Ez volt rögtön a "beköszöntő" járvány a suliban. Persze, hogy elkapta. De mondjuk ehhez elég megfogni a kilincset, vagy beleszippantani más hapcijába. 

Így már az elején tapasztalattal bírunk arról, hogy miképpen működik az ösztöndíjhoz tartozó Egészségbiztosítás, az USA-ban? (legalábbis HFMD ügyben)

(bízom benne, hogy semmiképpen sem halmozzuk tovább ez irányú tapasztalatainkat!! és ez volt a kezdet/meg a vég).

Itt ha beteg vagy -és persze miért is ne, éppen hétvégén-, akkor neked kell megoldanod, hogy eljuss a városi kórházba. (mivel az ügyelet ott van). Hogy hogyan-miképp-mi módon, az senkit nem érdekel. Akkor sem, ha éppen 40 fokos lázad van. Ha nincs lázmérőd, az megint csak a te egyéni szociális problémád. (Ne izgulj, a koliban garantáltan egyet sem fognak találni , ezért is írtam az előző fejezetben: lázmérő nélkül el ne induljatok Amerikába!). 


Ha valahogy túléled a hétvégét , akkor hétfőn már van a koliban is nurs vagy orvos. A bejutáshoz azonban időpont kérése szükséges. 

A mi esetünkben megint a szokásos mandula-torok gyulladásra gyanakodtunk a kezdeti tüneteket illetően. Valószínűleg az orvos is erre gondolt. 
Rögtön mononukleózis szűrést csináltak, vért vettek és torokváladékot. ( az utóbbi eredményére egy hetet kellett várni, amire már kutya baja sem volt a betegnek). 
Mivel a mononukleózis szűrés és vérvétel rendben volt, így mindent bajt és bánatot,  egy vírusos torokgyullantásra kentek. 
Antibiotikum nem kell, csak szopogatós-torokfertőtlenítő, (amiből több évre való adagot vitt). Tehát gyógyszert, helyben nem kapott.

Pár nap múlva kiderült, hogy iskola szintű járványról beszélhetünk. Mégpedig Kéz-Láb-Körömfájás vírus szedi bőszen az áldozatait. 
Akkor már nála is  szemmel láthatóak voltak a lábon, kézen és torokban a borzalmasan fájdalmas hólyagok. 
Kezelési javaslat: "Várj tíz napot és magától meggyógyul". 
Így is lett.

Ezután érkezik a számla

Az 1 db. orvosi vizit a suliban+1db mono szűrés+1db alap vérvétel+1db torokváladék vizsgálat ára= 91,62 USD (lehet más legyint, én azért hanyatt vágtam magam). 

Az ösztöndíjnak része a Beteg Biztosítás is ( Az iskola a diákok részére egy független Biztosító Társasággal köt szerződést. A mi sulink nagyjából 2000 USD-t fizet ki/10 hónap/1 diák a Biztosító Társaságnak. 

Sok-sok oldalas paksaméta taglalja a jogokat, kötelezettségeket, szolgáltatásról-visszatérítésről-önrészről. Nagy táblázatok írják le, hogyan kell eljárni a kollégium, orvosi rendelőjében, a Biztosító Társaság által preferált portlandi szakrendelőben, avagy a Biztosító Társaság által nem preferált szakrendelőben. Mikor-mennyi a kezelés, a vizsgálatok, az igénybe vett szolgáltatások, vagy éppen gyógyszerek ára. Bonyolult, összetett, a felét nem is értem és azt hiszem, hogy majd mindenre neki/magunknak kell rájönni.

Az első eljárási rend,  igénybe vett eü.szolgáltatás esetén az, hogy a betegnek MINDENT!!! ki kell fizetnie az orvosok felé(ami azért eléggé rémisztő, mert mi van, ha nincs annyi pénze?) és utána benyújtja a számlát a Biztosítónak, aki pedig visszatéríti azt- annyit-amennyit a szerződésben foglaltak szerint kell.


Az iskola úgy oldja meg, a "mi van, ha nincs annyi pénze " kérdést, hogy a diák nyit egy bankszámlát és arra elhelyeznek egy X-kezdő-"kb.elég lesz"  összeget. A diáknak így nem kell a saját zsebéből meghitelezni a történetet. 

Nyilván van egy meghatározott keret/összeg egy iskola évben ameddig tolerálja a Biztosító a megbetegedések ktg-ét.
Bízom benne, hogy okosan, gondosan és ránk nézve mindenképpen kedvezően van/lesz kikalkulálva.

Mindenesetre azzal számolni kell, hogy bizonyos esetekben egy-egy gyógyszer/vizsgálat/kezelés 20-30-40%-át lehet!!, hogy fizetni kell önrészként a betegnek (ami persze sok minden függvénye), főként egy betegség súlyosságától függ.

...és vannak persze 100%-ban térített alap vizsgálatok, ellátások is.

- Bankszla. nyitás az USA-ban: ( az itt tanulók számára kötelező nyitni ). Számla vezetési, nyitási költség nincs. Kp. felvéti díj, tranzakciós ktg. nincs. (Kivéve külföldön, idegen ATM-ből). 

- Matek: Calculus I. fél évig, majd következik,  a nadrág felkötős Calculus II. amit elvileg mindenkinek kell tanulni, aki orvosi vagy mérnöki pálya felé kacsingat. Itt szeretném megjegyezni, hogy hálát ad, amiért a matekot Szingapúrban nem Studies szinten tanulta, hanem standardon. Érdemes volt megküzdeni-megszenvedni vele, mert a studies szinttel, most az égvilágon semmit sem tudna kezdeni.

- Kémia: Van elméleti órája és labor órája is belőle.  Jó nadrágfelkötős! A biológia, matek, fizika mellett ez lesz az egyik fő tárgya négy éven át.

- A Felfedezés és Kutatás nevű kötelező tárgy, ami tulajdonképpen Angol irodalom, és teljesen másfajta értékelési-elemzési módszereket vár el, mint amit az IB-ben tanultak. Most a Bibliával foglalkoznak.
Sasol, figyel, fülel és próbálja elsajátítani és magába szívni a módszereket. 

- Akárcsak Szingapúrban, itt is mindenki rendre megcsinálja a házi feladatait. Ami továbbra is van. Írásban és szóban is. ...és továbbra is rengeteg. A házi feladatot is értékelik, ami szintén beleszámít a szemeszter végén kapott érdemjegybe. 
Tehát itt nincs "csak vizsgaidőszakban és csak vizsgákra tanulok", és nincs lógás, lébecolás sem!

- Megvan az itteni első munkahely. 
Beosztás: Egyéb személyi szolgáltatási foglalkozású, konyhai betanított segédmunkák és tudományok doktora, zöldségaprító kandidátus/ egyszerűbben Kitchen Assistant!
Szerintem ez elég erős indítás a ranglétrán így elsős egyetemistaként. Lesz ez még jobb is, csak be kell épülni a rendszerbe. :)

Feladatok:
- Alapanyagok előkészítése, pucolása, aprítása, salátabár töltése
- Konyha, mosogató helyiség tisztán tartása
- Anyagmozgatás
Elvárások:
- Konyhai kisegítőként szerzett min. 1 éves tapasztalat, vagy vendéglátós végzettség
- Rugalmas beoszthatóság, hétvégi munka vállalása
- Megfelelő szintű munka és teherbírás

- Munkaruházat: fekete nadrág és fekete zárt lábbeli.
Amit kínálnak:
- Hosszú távú, stabil, munkalehetőség
- Fiatalos, dinamikus csapat

- Bérezés: 9,10 USD/ óra
- Legrövidebb munkaidő/alkalom: napi 4 és fél óra. 
Hétköznap és hétvégén is dolgoznia kell.


A munkakeresés nem könnyű, a nemzetköziek által végezhető munkák limitálva vannak, egy csomó munkához gyakorlat-tapasztalat és referencia kell
És, hogy miért dolgozik? Mert a nemzetköziek eleve ezzel a feltétellel kapják az ösztöndíjukat. A campuson kívüli bármilyen jellegű munkavégzés, a diák vízummal érkezőknek szigorúan tilos és súlyos szankciókkal, valamint az ösztöndíj és vízum teljes megvonásával jár.

- Önkénteskedés: Az itteni életnek szerves része az önkéntes munka. A rajz professzor ajánlásával, egy portlandi vegetáriánus és állatvédelmi szervezet munkáját segíti. Ő fogja készíteni a kampányokhoz szükséges plakátokat és adomány gyűjtő dobozokat. 






What is your favorite spot on the Lewis and Clark campus?


Erre a kérdésre válaszoltak az LC diákjai.
Az iskola,  az Amerikai Egyesült Államok egyik legszebb campusa. 

http://youtu.be/hHrBEgyHnbU




A Lewis and Clark "tengeren-túli programjai":


https://www.youtube.com/watch?v=xoO-_Ne78Y8&feature=youtu.be
Bízom benne, hogy ösztöndíjasként is lehet bennük része majd. Az LC - nek ezek a programok 
nagy erősségei, de erről részletesen még írok.




Parkour,

az új! - anyai idegszálakat pengető - extrém sport!

Mindjárt gondoltam, hogy ha lesz lehetőség a suliban extrém sportolni, akkor az én lányom pont azzal kacsint majd össze. Erre már nem mondok semmit, úgyis tökmindegy, úgyis esélytelen... megy a saját feje után.

"A parkour kialakulásának időszakát nagyon nehéz meghatározni, egyáltalán két időpont közé szorítani. Nem is lehet, hiszen alapjában véve mióta felegyenesedett az ember és két lábon jár, szüksége van futásra, bizonyos, a parkourban is felfedezhető mozgáskultúrai elemekre. Például vadászat közben a napi betevőért folytatott harc során szó szerint árkon-bokron üldöznie kellett a prédát. Ezt az elvet vallotta a modern korban egy Georges Hébert nevű francia férfi, aki „feltalálta” a parkour „ősét” azzal, hogy egy „Natural Method” nevezetű mozgáskultúrát fejlesztett ki. Magyarra fordítva a név lényegében azt jelenti, hogy „Harmóniában lenni a természettel”, ami arra utal, hogy ahhoz, hogy valaki sikeresen űzze ezt a „sportágat”, nem csak látnia, felfognia kell a terepet, hanem némi kreativitással is rendelkeznie kell. A Natural Method összefoglalja a sportág alapjait. Georges Hébert az első világháború alatt volt katona, és egy Afrikában tett látogatás adta az ihletet neki. Az ott élő bennszülötteket nézve jött rá, hogy a parkour már akkor is létezett, mikor még szó sem volt szervezett társadalmakról, háborúkról, hanem csak a létfenntartás miatt kellett. Lényegében a tézisek szerint az embernek ismernie kell a saját határait, hajlékonynak, fürgének, kellően bátornak, józan ésszel gondolkodónak és kitartónak kell lennie, valamint jeleskednie kell futásban, úszásban, jónak kell lennie az egyensúlyérzékének, és mindemellett fontos a bizonyos szintű fizikai adottság és felkészültség. Ezeket az eszméket egy bizonyos  David Belle fejlesztette tovább, akiről már középiskolás korában kiderült, hogy nagyon jól és kitartóan fut és mászik, valamint jeleskedik a harcművészetekben is. 17 évesen otthagyta az iskolát és 1997-ben Lisses-be vonult, ahol pár barátjával csapatba verődtek Yamakasi néven, ami egy afrikai törzsi nyelven kitartást jelent. Lényegben akkor alakult ki a parkour mai arca a legtöbb trükkel együtt. Egy francia filmet is forgattak Yamakasi címmel, ami mára már kultuszfilm a sportágat űzők körében. Akik azóta kapcsolódnak be a sportágba, azok legtöbben ebből a filmből tanulnak meg nagyon sok mindent. A „traceur” az, aki gyakorolja a parkourt. Feltehetőleg a francia „tracer” igéből ered, ami sietést jelent. A parkour rövidítése a pk. A nemzetközi parkourszervezet a WFPF (World Freerunning & Parkour Federation).

A parkour lényege az, hogy A pontból B pontba minél gyorsabban és minél látványosabban jussunk el. Sem egészségügyi, sem gyorsasági szempontból nem mindegy az érkezés vagy egy akadályon való átugrás. Egy rossz lépés vagy ugrás kárt okozhat az ízületben, ami akár komoly sérüléshez is vezethet. Éppen emiatt alapjában véve a parkour nem tartalmaz akrobatikus trükköket és szaltókat, csak eszközt biztosít a gyors útmegtételhez. Kicsit elvont volta miatt a parkourt nem csak sportágnak, hanem egyfajta életvitelnek is nevezhetjük, amiben megtalálható pár spirituális vonás is. Sokszor nem is mesterséges akadályokon haladnak át, hanem olyanokon is, amiket a természet alkotott. Andreas Kalteis ausztrál traceur megfogalmazása szerint: „Ahhoz, hogy megértsük mi is maga a parkour, sok időnek kell eltelnie gyakorlással. Mialatt a mozdulatok alapjainak száraz gyakorlásával foglalatoskodsz, nem fogsz semmit érezni, de mikor beérik a gyümölcs, és önállóan megtanulod a mozgáskultúrát, akkor kezded látni, mi is a parkour valójában. Ez kihat az életed más területeire is, sokkal energikusabbnak és boldogabbnak érzed magad a munkádban. Tehát aki magas szintre jutott, az a parkourra nem sportként, hanem életvitelként gondol.” Itt is megmutatkozik, hogy a külső szemlélő számára a parkour egy sokkal összetettebb dolog és fogalom valójában. Mivel a parkour önfegyelmet, logikus és kreatív gondolkodást kíván, kapcsolatba hozható a Távol - Keleten honos taoizmussal is.

A parkourben nincsenek szigorúan meghatározott mozdulatok vagy kötött mozdulatsorok. Minden akadályon való átkelés egyedi és egyéntől függő. A parkour lényege, hogy a test izomzatát fejlesszük, valamint a megfelelő technikával minél hatékonyabban keljünk át egy-egy akadályon. Ezeken a gyorsító mozdulatokon kívül vannak az úgynevezett védőmozdulatok, például érkezésnél az ütődés tompítása érdekében guruló átfordulást végzünk, vagy nem megtorpanunk egy helyben, hanem földet érés után közvetlenül kifutunk belőle.

Atterrissage: Érkezés, ahol mozgásenergiánk csökkentése végett hagyjuk a térdeinket berogyni guggoló állapotba.

Egy „traceur” (Daniel Ilabaca) az „équilibre” egy változatában

Équilibre: Egyensúlyozás, ahol karjainkat kinyújtva sétálunk/futunk végig az akadály gerincén.

Franchissement: Ugrás a két akadály közötti rés fölött.

Lâché: Lengés, ahol egyik tárgyról a másikra lendületből „átlendülünk”.

Passe muraille: Falfutás, ahol nekifutunk egy magas falnak és a falra föllépünk, a vízszintes mozgást függőlegessé alakítjuk.

Passement: „Átugrás”, ahol általában először a kezünket letéve átsegítjük a hátsó végtagjainkat is, majd továbbfutunk. Sok fajtája létezik.

Planche: Felmászás/tolás, ahol lógó pozícióból a lábainkkal lendületet adva olyan pozícióba kerülünk, amiben a kezünkön támaszkodunk, lehetővé téve a felmászást.

Roulade: Gurulóátfordulás, ahol egy magas helyről leugorva a földet érésnél így tompítjuk az érkezési energiát.

Saut de Bras: A kezünkön lógunk, ez tartja a felsőtestünket, a lábunkkal támasztjuk az akadályt, ezzel előkészítjük magunkat a feltolásra.

Saut de Précision: Pontos érkezés, ahol egy tárgyról egy másik kis érkező felületű tárgyra ugrunk zárt lábbal."


Saut de mur: Elrugaszkodás, ahol egy falfutást alkalmazva egy magasabb pontot érünk el. (Például a fal mellett egy fa ágát, amelyet csak a falról elrugaszkodva érünk el.)

( Forrás : Wikipedia )

MILYEN A MAGYAROK ÖSSZETARTÁSA ÉS EGYMÁSHOZ FŰZŐDŐ VISZONYA AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN?


Az USA-ban élő magyarokat kérdeztem:

"... nagyok a távolságok és mindenki fut , szalad , de ahogy tudom , jól megvannak és hétvégén közös programokat is szerveznek"


" több Fb csoportba beszélgettek magyarokkal, néha találkoztam is velük, mindenki kedves aranyos, segítőkész volt."

" veszekedés, egymás kritizálása, irigység, egymásba belekötnek"

"Nekem nagyon jók a tapasztalataim és már több mint 20 évvel ezelőtt jöttem ki. Annak idején NY-ban, az egyetemi évek alatt rengeteg magyar barát volt a társaságunkban, mindenki segített mindenkit. Volt egy-két nem szimpi, azokkal nem kellett sülve főve együtt lenni. Manapság nincs időm nagyon barátkozni, de akikkel tartom a kapcsolatot magyarokkal, és általában akikbe belefutok nagyon rendesek, törekvőek, ambiciózusak és szimpatikusak általában."

" Csak lehúztak. Amikor otthon laktam azért néztek le mert nem jutottam előre, amikor meg kint laktam meg azért irigykedtek. Jobb nekem magyarok nélkül."

"Toleránsabbnak kéne lenni egymással, debate szót sokan nem ismerik, attól hogy magyar vagy, a természetünk más, érdeklődési korunk más, és nem mindenki lesz barát. Engem legjobban az zavar, hogy mindenki nagyon szeret kritizálni ismeretlenül is."

" Egy parádén történt velem Chicagóban: A hídon összepréselődött tömegben magyar beszélgetést hallottam, mellettem közvetlenül. Oda köszöntem nekik magyarul, és mintha egy kísértettel találkoztak volna, semmit nem mondtak, csak néztek. Oda szóltam még egyszer. - Igen, mi is magyarok vagyunk! ez volt a válasz."

" Többen úgy vagyunk vele, hogy meg sem szólalunk már. Én sokszor hallok magyar szót az üzletekben itt-ott. De úgy teszek, mintha nem hallanám, mert pontosan ez a reakció. Vagyis semmi. "

" A saját fajtánktól rettegünk. A magyarnak, magyar a farkasa. Legtöbbünk megtapasztalta a saját bőrén, hogy nem érdemes velük kezdeni. Sajnos ez az előítélet egyesekbe beleivódott. Azért, mert akik itt vannak papír nélkül, segítségre szorulva, minden aprónyi segítségbe kapaszkodnak, mindenkiben megbíznak, mert nincs más választásuk. Erre jönnek a hiénák, akik csak az alkalomra várnak, hogy lecsaphassanak az áldozatra."

"Egy pár hónapja, bementem a Publixba -grocery store- sorban állok a pénztárnál, mikor hallok két kisgyereket beszélni magyarul. A shopping cartban ültek. Ránéztem az anyjukra és csak annyit mondtam, hogy milyen édesek. Az anyjuk elengedett egy erőltetett mosolyt, és ennyi volt. Egy szót nem szólt vissza. Akkor egy világ dőlt össze bennem, de betudtam annak, hogy sokat csalódhatott, úgy hogy nem hibáztattam. Szégyelltem magam, az itteni magyarság nevében."

"Nekem 2 honfitársam segített az első időkben. A mai napig összejárunk, és egymás között magyarul beszélünk. Megosztjuk a tapasztalatainkat.Van egy csomó itt élő magyar ismerősöm, és örömmel osztjuk meg egymással az élményeinket is. Találkoztam már vad idegen magyarokkal itt. Mikor meghallották, hogy a saját nyelvemen beszélek, odajöttek, megöleltek és utána órákon keresztül dumáltunk. Azóta gyakran váltunk üzenetet, telefon hívást stb. Eljárunk kirándulni, ebédelni, és bátran mondhatom, hogy ha bármelyikőnk segítségre szorulna, segítenénk egymást."

"Ha magyarokat hallok az utcán, üzletben mindig hozzájuk szólok és legalább egy rövid beszélgetés erejéig leállok velük. És nagyon jók a tapasztalataim. A legtöbben nagyon kedvesek."

"Nekünk senki nem segített, sőt...de mivel beszéltem angolul nem is nagyon volt rá szükségünk. Azért aztán még több irigy lett, mivel mi nem szenvedtünk.. Mi megfogadtuk,  nem leszünk a "nagy átlag". Mindig nyitottak vagyunk mindenkihez. Segítünk. Csak azért is. Nagyon befolyásolja az emberek viselkedését hogy honnan-milyen családból jöttek. Mit láttak, hogyan nőttek fel. A 20-40,  talán még az 50 is belefér, szívesen keresi az egy hullám hosszon lévő másik társaságát. Segíteni is csak egy bizonyos pontig szabad, mert olyan is van aki azt is kihasználja..."

" Amikor magyar, magyarral találkozik: leblokkol. Bátorítani kell. 3-5 szóból, már ki lehet bogarászni, hogy milyen típusú ember. Sokan megijednek pl. ha nem hivatalosak. Engem nem érdekel. Nem azért van itt, mert csalni akar. Megélhetést akar, segíteni akar a családján, a gyerekein. De maga a tudat, hogy most valaki mit fog szólni, vagy feljelenteni, az sokkoló. "

"Nekem rossz tapasztalataim, csakis az otthon élő barátokról van. Majdnem mind elfordult tőlem, pedig próbáltam tartani velük a kapcsolatot."

"... vannak rendes, segítőkész magyarok, és vannak akik csak saját magukkal vannak elfoglalva Én próbáltam segítséget kérni (tanácsot) egy itt élő magyartól, privátban. És semmi. De létrejött az Amerikai Magyarok oldala és kiírtam a segítség kérést, itt rengetegen segítettek."

" Én olyan sokat dolgozom hogy évekig a saját családomra nem volt időm. Pld. amikor ingatlan ügynök lettem, évekig még szabadnapot is csak párszor egy évben tudtam kivenni. Előtte könyvelőként számvitelesként hat napot dolgoztam, a hetediken meg mostam, takarítottam, főztem. stb.. Bár javult a helyzet, de ha idegenek segítséget kérnek, attól függően, hogy mennyi időbe és erőfeszítésbe kerül, igyekszem segíteni, de lehet, hogy az illető azt gondolja, hogy mekkora bunkó vagyok,, közben én meg sem állok, annyira elfoglalt vagyok. Ha egy vad idegen nem áldoz rám egy hetet hogy az én életemet vigye előre, nem sértődöm meg."

"A magyarok többsége elfogadta hazájaként Amerikát. Nagyon törekvőek. Magyar egyházat alakítottunk. Magyar bálokat rendezünk, ahol magyarul folyik a mulatság. Mindenki büszke a származására. Mindkét gyerekünk perfektül beszéli a magyar nyelvet." 

"Nekem az a benyomásom, hogy az Amerikában élő magyarok nagy részben aszerint érintkeznek egymással, hogy mikor érkeztek ide. Ez így volt régen is, ma is. A magyarázat talán ott található, hogy mindenki a hozzá hasonló otthoni háttérrel, tapasztalatokkal rendelkező emberrel találja meg legjobban a kapcsolatot."

"Mivel kisebb az esély hogy magyarral találkozom + valami titkos vonzás azért megvan, mert ugyanazt a nyelvet beszéljük ---> közelebb engedem magamhoz a magyarokat. Következmény: néha nagy koppanás, amiért csakis magamat hibáztathatom, hiszen olyan emberekkel (is) barátkoztam akikkel MO-on nagy ívben elkerülnénk egymást. De itt a "magyarok vagyunk mindketten" dolog összetart. Egy darabig. Aztán az idő eldönti, hogy mégsem kellett volna belekezdeni ebbe a barátságba. MO-on sem barátom minden magyar, itt miért lenne?"


"Érdekes kérdés, külön tanulmányt lehetne írni a témáról. Az én meglátásom az, hogy két igazán jól elkülöníthető hozzáállással bíró csoport különböztethető meg:
1. Aki nem keresi, sőt tudatosan kerüli a magyarokkal való kapcsolatokat
2. Aki örül ha magyarokkal találkozik, önzetlenül egymást segítve kapcsolatokat épít és tart fent.

California Bay Areaban is rengetegen vagyunk magyarok (közel 8000 fő már) és mindenki azt kapja amit ad ha nyitott, barátságos, segítőkész olyan emberekkel fog találkozni , megismerkedni akik szintén nyitottak, barátságosak, segítőkészek.
Az a bizonyos híres magyar összetartás... na erről hallani sokat hallottam már de látni még nem láttam igazán sehol, néha itt-ott valami néha-néha megcsillan belőle, de aztán valahogy mindig kiderül a mögöttes érdek... De tudod ez nem magyarság vagy nem magyarság kérdése ez ember függő, személyiség függő. Nekem sem magyarokkal sem más nemzetiségűekkel soha nem volt problémám, viszont láttam helyzeteket, emberi kapcsolatokat melyek megdöbbentettek.

Összességében a meglátásom az, hogy az USA-ban semmiben nem különbözik a magyarok összetartása, egymáshoz való viszonya mint otthon kis hazánkban."

                                     
A téma zárásaként ajánlom mindenkinek,  ezt a két részből álló dokumentum filmet. 
A filmben megszólaltatott, külhonban élő riport alanyok  hittel, lelkesedéssel, optimizmussal, boldogan, tele tervekkel, csillogó szemmel és néha elcsukló hangon vallanak magyarságukról.



Film II.! =MAGYARNAK LENNI AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN MÁSODIK RÉSZ   

4 megjegyzés:

  1. Ildiko koszonom hogy en is valaszolhattam a kerdesedre. Nagyon szeretem olvasni a blogodat. Gratulalok neked es a nagylanyodnak is.
    C.

    VálaszTörlés
  2. Tisztelt Hölgyem!

    Melegen gratulálok. Nagy blogoló vagyok, de az Ön blogjai a kedvenceim.
    Érdekes, izgalmas, és tudja mit szeretek magában? Hogy ha bánatos is viccel írja le.
    Gratulálok Önöknek:

    Szárdi F.
    Budapest

    VálaszTörlés
  3. Ildiko nagyon tetszik a blogod, es orulok hogy a Facebook csoportunk a segitsegedre van nezopontok megosztasaval.

    VálaszTörlés