H A N N A M E N T
4. FEJEZET
( Szerző: Dreska Ildikó )
"Csak úgy, álltam, néztem a semmibe, közben azt éreztem, hogy már semmi sem olyan, mint régen volt. És már soha nem is lesz olyan. Még én sem. Most szomorú is lehetnék, és sírhattam is volna azután, ami már elmúlt, de akkor én lettem volna a létező legostobább lény a földön. Inkább nevettem a világra. Kinevettem a leckéket, amiket adott. Kinevettem magamat, hogy mennyire féltem csalódni, veszteni, a kudarcoktól és a nehézségektől. Nevettem, mert rájöttem, hogy milyen sokat kibírok, vagy hogy mindent túlélek, és ezért felesleges volt félnem. Hogy nincs az a csalódás, amiből nem lábalsz fel, nincs az a kudarc, amely után nem tudsz sikereket elérni, nincs az a veszteség és űr, amit ne tudnál kitölteni. Mert az idő gyógyít minket. Először reményeket és hitet ad. Később álmokat, célokat, aztán sikereket, közben pedig felnyitja a szemeinket annyira, amennyire csak tudja. Ezek után már teljesen tisztán látunk, és szinte biztos, hogy már soha többé nem is kérnénk vissza a múltat. Helyette inkább büszkén nézzünk vissza az életutunkra, mert büszkének kell lenni arra az emberre, akivé váltunk, és arra is, aki lesz belőlünk, ha nem adjuk fel!"
Tartalom: GONDOLATOK A SZOBÁMBÓL (HONVÁGYRÓL ÉS ÖSSZETARTÁSRÓL, AMERIKÁBAN ÉLŐ MAGYAROK GONDOLATAI A HONVÁGYRÓL, SÉRÜLT PACIK GONDOZÓJA ÉS REHABILITÁTORA, KIRÁNDULJ DE KIVEL ÉS HOGYAN? CAMPUS SZÖSSZENTÉSEK, MI JELLEMZI AZ USA-BAN A GYEREKNEVELÉST-MILYENEK AZ AMERIKAI GYEREKEK?, EMERSON DÍJAT KAPOTT AZ LC BIOLÓGIA TANSZÉKÉNEK DOCENSE
Gondolatok a szobámból
Honvágyról és Összetartásról
A 3. Fejezetben és ebben, ezt a két témát feszegettem/feszegetem, és próbáltam csokorba gyűjteni az USA-ban élő magyarok gondolatait.
Egyértelműen megállapítható, hogy a Honvágyra és Összetartásra nem húzható sablon/egyforma/egyértelmű válasz.
A válasz változó.
Azért változó, mert mások az emberek, más személyiség jegyekkel bírnak, más impulzusok érik őket a mindennapokon, más környezetben élnek stb.
...és ez így van jól.
Az én eddigi 2 éves tapasztalatom Ázsiával és már több, mint egy hónapos az Usa-val kapcsolatban ( itthonról, a szobámból ) az, hogy az összetartás mindig két emberen múlik.
Rajtam és rajta.
Ha valami nem működik, nem lehet egyértelműen a másik személyre kenni. Lehet, hogy én működöm másképp, mint ahogyan ő azt tolerálni tudná, vagy szeretné.
Kell-e egyáltalán az, hogy mindenkivel puszi-pacsiban legyünk? Mert ugye ez nagy divat!
...és nekem ez nem tetszik. Nem azért nem tetszik, mert nem szeretném, ha így lenne. Hanem azért nem tetszik, mert csak úgy teszünk- hogy így van.
...és most lehet, hogy csúnya dolgokat fogok írni...sajnálom...de igazak!
Az UWC-ben is sokszor megmosolyogtam, amikor néhányan annyira erősen akarták és mutatták, hogy nekik mindenki a barátjuk, őket elképesztően sokan veszik körül.
Az UWC-ben is sokszor megmosolyogtam, amikor néhányan annyira erősen akarták és mutatták, hogy nekik mindenki a barátjuk, őket elképesztően sokan veszik körül.
Az "életre szóló barátságokat kötöttem" (egy hét- egy hónap után, 2 hónap után), pedig még jobban megmosolyogtattak.
Ezt a modern kor egyik legsúlyosabb, "kifelé mutassuk a tutit- "nagy szavak" betegségének hívom. És elképesztően zavar, mert elképesztően nem őszinte.
Amikor közös fészekben élnek, akkora a szeretet-család-otthoni barát iránti hiányuk, hogy a normálisnál jobban felfokozódik a vágy a valahova tartozáshoz. Amivel egyébként semmi baj, főleg ha nem csak egy fotó kedvéért akarunk "húdenagyon" összetartozni és "húdenagyon" szeretni egymást.
Ezt azért gondolom így, mert itt is, mint bárhol : mindenki más, mindenki máshogy rezonál, mást akar, mást gondol és másféle embereket szeret. Ide nem úgy válogatták össze a diákokat, hogy mindenki nagyon aranyos, cuki, toleráns, elfogadó, barátságos és hibátlan. Itt a legtöbben elég kritikusak (ezt kifejezetten tanítják is), a legtöbbnek jó a beszélőkéje, határozottak, céltudatosak, bátrak, szókimondók, akarnokok, vezetőnek valók, elszántak és erős egyéniségek. Könnyen meglehet, hogy ha külön-külön, más szituációban találkoznának össze, soha, még egy szót sem váltanának egymással.
Itt a "lelki megélhetés" fontos része ennek a "mi jó barátok vagyunk mindannyian"szerepnek" az eljátszása, megélése, szívből vagy nem szívből alakítása.
Mint tudjuk, az igazi, életre szóló barátság nagyon-nagyon kevés, és egészen biztosan nem az első héten, vagy hónapban, vagy fél év után köttetik, hanem hosszú-hosszú idő után, sok-sok együtt megélt pillanat után lehet talán azt mondani, vagy remélni, hogy "ez a barátság talán egy életre szól".
Egyértelműen elmondható, hogy ha ezek a fiatalok kirepülnek a közös fészekből, egy darabig még tart, ott van a levegőben az egymás iránti lelkesedés, hiány. De mivel általában mindenki más, egymástól nagyon távoli utakon halad tovább, és majd azon az úton kezdi a megfelelést, próbálgatja a hova tartozást és keresi az életre szóló barátokat, ezért szépen lassan elcsendesedik/lecsillapul/kialszik. Ez természetesen, nem azt jelenti, hogy nem maradnak a régiek közül barátai (maradjunk a földön és mondjuk azt 1-2), akivel/akikkel vagy szorosabban, vagy hébe-hóba tartják a kapcsolatot valamilyen szinten/formában. (már ha a hébe-hóba egyáltalán barátságnak, vagy inkább kapcsolati tőkének számít).
Egyébként elég visszagondolni az általános-gimista-egyetemista "egyek vagyunk" barátságokra. Pedig mi egy országban, egy városban élünk, mégsem maradtunk életre szóló, de még hébe-hóba barátok sem, a legtöbbjükkel, pedig a lendület, az egymás iránti imádat, megvolt. Ilyen az Ember.
Mindenképpen hiszek a barátságokban, még az életre szólókban is, de számokban mérve, mindenképpen a realitás talaján maradva.
Visszakanyarodva az összetartás kérdéséhez, nekem változóak a tapasztalataim, de inkább pozitív irányúak. Általában mindig kaptam segítséget, és ritkán "még csak figyelembe sem veszlek-et", amit nevezzünk közömbösségnek, vagy bunkóságnak.
De talán a pozitív érzés abból fakad, hogy sosem esett nehezemre kérdezni, segítséget kérni. Nyilván megint más a személyes és gyakori kapcsolat, mint a ritka vagy egyszeri. Ázsia több országából, Auszráliából, és az USA-ból szép számmal ismerkedtem, kezdeményeztem kapcsolatot, főként kint élő magyarokkal. Mondhatjuk azt, hogy én imádok barátkozni.
Tettem mindezt azért, mert bár nem én éltem/élek ott, de valahol a lányom révén kicsit mégis. Picit odaköltöztem, picit odagondoltam magam. Innentől kezdve nagyon kíváncsi voltam, nagyon érdekelt minden ami ott van/történik és nem utolsó sorban, mert Ázsiáról és most az USA-ról is blogot írtam/írok.
Ahhoz, hogy valaki otthonról az íróasztala mellől fogjon neki egy ilyen vállalkozásnak -amiben első számú célja a maximális hitelesség, no meg az, hogy semmiképpen sem sablonos (felkeltem, megmosakodtam, kinéztem az ablakon), hanem érdekes, fordulatos legyen -, ahhoz elég komoly kutatómunkára van szükség, amibe természetesen beletartozik a saját gyermeke élményei mellett, a konkrétan kint élők gondolata, érzése, tapasztalatai is.
Ahhoz, hogy valaki otthonról az íróasztala mellől fogjon neki egy ilyen vállalkozásnak -amiben első számú célja a maximális hitelesség, no meg az, hogy semmiképpen sem sablonos (felkeltem, megmosakodtam, kinéztem az ablakon), hanem érdekes, fordulatos legyen -, ahhoz elég komoly kutatómunkára van szükség, amibe természetesen beletartozik a saját gyermeke élményei mellett, a konkrétan kint élők gondolata, érzése, tapasztalatai is.
Ezeket a blogokat egészen más megközelítésből és helyzetből írom, mint azt a blogot, amit akkor írnék, ha ott, helyben élnék. Ettől más. Én viszont pont ilyennek szántam.
Az összetartásban adott a kezdeményező. Ha én vagyok a kezdeményező, akkor a másik félnek elég csak rám hangolódni, mert kommunikációs központom általában mindig hiperdózisban üzemel, így bárkivel-bármikor, nagyon könnyen ismerkedem, beszélgetek. Tehát igazából nekem teljesen mindegy lenne, hogy hol élnék, egészen biztosan nem érezném elveszettnek magam.
Aki ismer, az tudja, hogy rövid időn belül kommunikációs részleget-klubot hoznák létre, egészen egyszerűen azért, mert ez az egyik mániám. ... a "kovácsolás".
...és akkor adott ehhez a történethez a másik fél, aki vagy vevő az én nagy "kovácsoljunk" ötletemre, és vevő az összetartásra, vagy nem vevő sem rám, sem az ötletemre, hanem másra/másokra vevő, vagy éppen senkire sem.
Ebből következően azt gondolom, hogy az összetartást nagy mértékben befolyásolja a személyiség. Barátkozós, nyitott, pozitív, közömbös, unott, zárkózott, ijedt, kedves, bunkó, segítőkész, elutasító stb...Ezért van az, hogy nem pacsizik mindenki-mindenkivel!
Az összetartást nagy mértékben befolyásolják még a megélt dolgok/a tapasztalat.
Ha valaki nyitott és könnyen teremt kapcsolatokat, az nagy valószínűséggel örömét is leli ebben. Ha örömét leli ebben, akkor máskor is szeretne örülni. Ha néha kudarcot vall, de kellő optimizmus szorult a lelkületébe, akkor legyint, és barátkozik azzal, aki hagyja.
Ha valaki próbálkozott, de nem sikerült, vagy balul sült el, ezáltal önbizalom hiányos gát épült közte és a "barátkozzunk emberekkel" lehetősége között, akkor lehet, hogy az egyszeri/kétszeri/sokszori csalódások miatt begubózik, lecsendesedik és nem kezdeményez.
...és, az összetartást nagy mértékben befolyásolja az adott környezet:
Teljesen más az összetartásra az igénye annak, aki egyedül él, aki magányos, aki frissen csöppent egy új és ismeretlen környezetbe, vagy aki nagyon elfoglalt és sokat dolgozik, vagy aki párkapcsolatban-családdal-barátokkal van körülvéve .
Mondhatnánk azt, hogy nagyjából semmiben sem különbözik a magyarok összetartása külföldön, mint itthon, ám én azért mégis odagondolok egy aprócska rést.
Lehet, hogy éppen ők azok akik kicsit rákényszerülnek, kicsit" otthonhiányt tömögetnek". Levetkőzik félelmeiket, bizonytalanságaikat, makacsságukat, "nincs szükségem senkire" érzésüket, magabiztosságukat, bizalmatlanságukat azzal, hogy a közös gyökerekre, a közös kultúrára, a közös nyelvre és mindarra ami megkülönböztet minket más népektől fogva, ÖSSZETARTSANAK, KOVÁCSOLJANAK!
Mit gondolok a Honvágyról?
Ez számomra egy sokkal nehezebb kérdés. Mivel még soha életben nem éltem távol az otthonomtól, a családomtól, egyedül. Ezért ezt csak elképzelni tudom. Mint tudjuk, elképzelni, meg nem ugyan az!
A lányom anno akkora lendülettel és hittel vágott neki a nagyvilágnak, hogy még! Úgy képzelte, na most aztán tényleg csak saját maga mondja meg, saját magának a tutit, totális szabadság, határtalanság és minden cukker-mukker ami ezzel jár.
Előtte is, nagyjából 13 éves korától sokat utazott egyedül külföldre, mindenféle pályázatok, nemzetközi táborok révén. Egy hetekre, két hetekre, egy hónapokra (+ az igazat megvallva teljes, és bizalomra épülő szabadságban élt, amiben szerintem nagyon kevés ennyi idős fiatalnak van általában része. )
De bizonyára igen rövid volt az idő ahhoz, hogy egyáltalán felébredjen benne a honvágy, vagy család iránti hiány, mert annyira nagyon jól érezte mindenhol magát, hogy az esetek 98%-ban, még arra sem volt ideje/gondja/gondolata, hogy küldjön egy üzenetet az itthon leledző családjának. Nem egyszer, én kerestem meg tábor vezető bácsit, edző bácsit, hogy: "No drága, él-e még a lejányom?" És élt. Frankón elvolt.
...és ezzel a fiatalos, majd "most megmutatjuk a tutit" hévvel vágott neki azt hiszem anno, a szingapúri nagyvilágnak.
Sosem volt az a csimpaszkodós, szeretgetős típus, annak ellenére, hogy én az a tipikus tüngyüm-püntyüm-csimotaölelős-csimotapuszilgatós-csimotáraIstenként tekintő anyu vagyok.
Zavart is sokszor, hogy nem szereti, nem hagyja, és amikor én megölelem, neki csak lógnak a teste mellett a karjai, én meg ilyenkor mindig azt mondom: - "Ne szorítsál már annyira, mert összetörnek a csontjaim!".
Jelen állás az: hogy eltelt egy év, eltelt két év, és most már a harmadikban járunk, és a köldökzsinórt, amit nagyon hosszú idő alatt, nagyon keservesen és nagyon bizonytalanul, de azt hiszem elvágtam, azt ő most foltozgatja, toldozgatja és keresi az elveszett szálakat.
Igaz most sem igazán bújik, meg szeretget, ha "találkozunk", de mellettünk/velünk/örökre egy házban!!! akar élni és társai...
...és ez egy nagyon nehéz helyzet egyébként, mert néha lehet azt érzi én "lekaparni akarom", pedig nem erről van szó!!! Hanem arról, hogy semmiképpen nem akarom, hogy egy házban éljünk, hogy ő öreglányként a szoknyámat fogva közösen mossunk, főzzünk, takarítsunk és etessük az állatokat. Azt hiszem az lenne az a pillanat, amikor csődöt mondana az összes eddigi anyaságom. Imádom a lányomat, de neki külön élete kell, hogy legyen!Önálló.
Én megőrülnék, ha a szüleimmel kellene élnem. És ők is megőrülnének, ha nekik, velem. ( Pont egy hete mondta az anyukám, hogy amikor ott vagyok, lefárad tőlem, és kell pár nap, mire újra kipihen engem. )
Én megőrülnék, ha a szüleimmel kellene élnem. És ők is megőrülnének, ha nekik, velem. ( Pont egy hete mondta az anyukám, hogy amikor ott vagyok, lefárad tőlem, és kell pár nap, mire újra kipihen engem. )
Nem magamnak, nem a szolgálómnak, nem az utánfutómnak nevelem, hanem saját magának.
Így is az átlagnál sokkal-sokkal szorosabb a kapcsolatunk, sokkal-sokkal több mindent megbeszélünk, olyan dolgokat, amit már nem biztos, hogy meg kellene. Meg vannak dolgok, döntések, amiben már nem biztos, hogy közösen kellene döntenünk.
Utólag sokszor azt látom, hogy természetemből adódóan túl sok voltam, túlságosan féltettem, túlságosan pátyolgattam. És ezt megszokta, ez természetessé vált. Pont azért küzdök, hogy mindezt a túl sokat leépítsem/csökkentsem/hűtsem.
Ez nem könnyű, sőt egyenesen hálátlan anyai feladat, de az ő érdekében muszáj megtenni.
Én azt gondolom, hogy a magány, egyedüllét érzése valamilyen szinten egyenes arányban van a honvággyal. Minél magányosabb valaki, annál nagyobb a honvágya.
...és itt jön elő, amit fent az összetartásról írtam, hogy aki szerény, csendes, visszahúzódó és kevésbé kezdeményező személyiség jegyekkel rendelkezik, annak megint sokkal nehezebb a dolga, nehezebben áll neki a találjunk barátokat, társat feladatnak.
A lányom pedig egyértelműen ilyen típus.
Nemazannyáraütött!
Remélem, hogy eljön a pillanat amikor átlendül ezen a gáton, megérzi a valóban szabadok vagyunk, szabadon döntünk, gondolkodunk, mindenféle félelem és gátlás nélkül érzését.
Remélem, hogy eljön a pillanat amikor átlendül ezen a gáton, megérzi a valóban szabadok vagyunk, szabadon döntünk, gondolkodunk, mindenféle félelem és gátlás nélkül érzését.
Rákap az ízére, és aztán onnantól a probléma már nem probléma.
Legalábbis én ezt így képzelem.
Nagyon sok külföldön élő embernél azt látom, hogy amint kint társra, vagy tényleg biztos pontot jelentő barátokra találtak, onnantól fogva csillapult a hazavágyás, a szeretet keresés. Ilyenkor egy dolgot lehet tenni: erőt venni magunkon, de nagyon nagyot és változtatni. Legbelül. Minden nap egy lépéssel előrébb haladni, hogy a kis dolgokból szépen, lassan megszülessen, legyártódjon a saját magunknak címzett honvágy elleni gyógyszerünk.
A Magyarországon töltött rövid, hazalátogatási időket pedig semmiképpen nem lehet alapul venni, és erre építeni a "milyen lenne itthont". Mert ilyenkor természetes, hogy az egész család a hazaérkezőnek örül, vele törődik, minden kívánságát lesi és nagy-nagy türelemmel próbál alkalmazkodni és kezelni konfliktus helyzeteket, ami nem azért van, mert nem szeretjük egymást, hanem azért, mert már több, mint két éve külön élünk/ külön életet élünk, másképp, máshogyan.
Arról már nem is beszélve, hogy aki gyerek fejjel, nulla - mi lesz az egyetem után, lesz-e munkám, meg tudok-e élni majd a keresetemből, (hogy csak egy-két aprócska részletet említsek a sok-sok kérdés közül) - tapasztalattal bír, az ne akarjon elképzelni.
A nulla tapasztalat pedig maga után vonja azt, hogy felépít egyfajta álom világot arról, hogy itt majd minden tökszuper és tökjó lesz, még akkor is, ha a tények nem mindig ezt igazolják.
Sőt, egyre nem...!
A lehetőség egyszer, akkor, ott, friss melegében adott !!!az embernek, ha eltolja a tenyerével: a honvágyolás, nyafogás, egyedül vagyok miatt..., és nem veszi fel újra, meg újra a küzdelmet, a valamit-valamiért gondolatát nem ülteti bele a fejébe, akkor később lehet, hogy megbánja.
Megbánja, amikor már késő. Késő, mert az alkalom egyszeri és megismételhetetlen. A sors pedig nem véletlenszerűen, és nem hiába tolja elénk az alkalmakat. Az alkalmakat "próbacseresznyéknek" vagy új utaknak is nevezhetjük.
Csak rajtunk múlik minden boldogságunk, minden sikerünk. Minden, bármi amit megélünk, elérünk, megcsinálunk, véghez viszünk.
Egy időben sajnálgattam, szolidáltam a nyafogásban, szolidáltam a "azért nehéz neked"-el. Rossz lépés volt, most már nem teszem, sőt rettenetesen felbosszant, ha bárki a környezetében ezt teszi.
Mert ez nem változtat semmin, nem lendít át semmin. Ez csak a sárban, a dagonyában, a lábunk elé ömlött bánatos könnyeinkben hagy taposni. Leragadunk, toporgunk a saját boldogtalanságunkban.
Amit mi magunk kreálunk és tartunk életben.
Nagyon hiányzik a lányom. Baromira.
De én nem tennék mást, mint egyszerűen mennék az élet adta lehetőségek után, azok felé az irányok felé, ahol értékelnek, megbecsülnek és számítok valamit. Ma... Magyarország... Nem ez az irány! Amit végtelenül sajnálok! És amiért végtelenül haragszom!
Persze, hogy sehol sincs kolbászból a kerítés! Nem! De itt sem!
...és persze, hogy megint ne általánosítsunk...vagy egy kicsit azért már lehet?
Titokban persze nagyon is drukkolok, hogy változzon a világ, változzon a magyar hangulat, változzanak a hazai lehetőségek, a szemlélet, a hozzáállás, az emberek... változzon minden ami veszni látszik... A hozzám érkező visszajelzésekből folyamatosan azt látom, hogy bizony nagyon elmarasztaló, lesújtó képet tükrözünk a világ felé!
Mi pedig, érzékeny lelkű emberek, talán az anyatejjel szívtuk egy életre magunkba ezt az elképesztő kötődést, az emlékek dédelgetését, a hiányt és az otthonvágyat.
Bár én azt hiszem már csak az emlékekbe, az ország feelingbe, és az otthonomba vagyok szerelmes. Ha mindezeket becsomagolhatnám és magammal vihetném, már holnap elmennék innen!
Bár én azt hiszem már csak az emlékekbe, az ország feelingbe, és az otthonomba vagyok szerelmes. Ha mindezeket becsomagolhatnám és magammal vihetném, már holnap elmennék innen!
Mi a francot tehetünk? Alkalmazkodunk az idő, a világ adta helyzetekhez.
Bírunk, kibírunk, küzdünk, élünk, akarunk!
 |
| Lewis & Clark College udvar részlet |
Amerikában élő magyarok gondolatai a honvágyról:
"Én azt tapasztaltam attól függ honnan, hogyan nézem a dolgokat. Nagyon hálás vagyok a sorsnak ezért a tapasztalatért, tapasztalásért többek között azért, mert sok embernek tudtam már szemléletemmel segíteni.
Szóval a tapasztalatom az, hogy bárhol is vagyunk a nagyvilágban ha azt nézzük mi szép, mi jó, mi különleges és hálásak vagyunk a tapasztalatnak és nem hasonlítunk össze dolgokat nem lesz honvágyunk...ha pedig mindig összehasonlítunk azt nézzük mi más mi nem tetszik, mi nem jó... honvágyunk lesz. Ez igaz oda-vissza ha otthonról nézem akkor is ha itthonról nézem akkor is :))
És megint csak oda érek, hogy minden érzés egyéni, emberi, személyiség függő.
Én hosszú évek óta dolgozom nemzetközi terepen, szemléletem, gondolkodásom multikulturális így a honvágy érzése is mást jelent nekem.
A honvágy érzés is egy olyan érzés, hogy addig még az ember nem élt távol otthonától ahol nevelkedett, ahol a megszokott dolgok, emberek veszik körül nem is tudja mit jelent számára, milyen érzés is az.
Én személyiségfejlesztésem, fejlődésem részeként éltem meg ezt az érzést és nagyon büszke vagyok rá, hogy tudom kezelni. Segíteni tudok azok számára akik nem tudnak mit kezdeni ezzel a nem mindennapi érzéssel, mert nem mindegy hogy megéled vagy csak gondolsz valamit az érzésről milyen is lehet az."
"Miért jó külföldön élni?
Elsősorban azért mert az ember kilép a kényelmi zónájából, és mint tudjuk:
"Az élet ott kezdődik, ahol elhagyod a komfortzónád.." Persze a komfortzónából való kilépésre számtalan más lehetőség is adódik, de ez az egyik "legerősebb"..
Bárhol is élsz külföldön, távol a hazádtól, a megszokott, ismerős környezetedtől - rengeteg új helyzettel találkozol: ismeretlen a hely, a kultúra, az emberek, a szokások.. minden.. még a levegő is más.Egészen más élni valahol, mint "turistáskodni".. Rengeteg kihívással találkozol nap mint nap - persze kihívásokat otthon is találsz, de itt el sem tudod kerülni őket. Az új szituációkban, új emberekkel kapcsolatban pedig gyakran nem működnek a régi jól bevált és begyakorolt sémák, problémamegoldási módok, elsősorban a kulturális különbségek miatt, másrészt a Te megváltozott helyzeted miatt. Kénytelen vagy tanulni, fejlődni!
Valójában ez az önismeret fejlődésének egy roppant érdekes útja... rengeteget tanulhatsz magadról abból, hogy hogyan viselkedsz ebben a számodra teljesen új szituációban. Akár egész meglepő felismeréseket is tehetsz önmagaddal kapcsolatban.. Gyakran hasznosabb ez - és mennyivel "életszerűbb" - mint sok önismereti, személyiségfejlesztő tréning. Itt derül ki igazán, hogy mennyire vagy rugalmas, nyitott, befogadó, elfogadó, kreatív, mennyire vagy képes alkalmazkodni..
Ami jó, hogy ezen jellemvonások, képességek fejlesztésére is remek alkalom kínálkozik.. ha beilleszkedni és boldogulni szeretnél az életben!
Én mindenkinek javasolnám, hogy élje át, tapasztalj meg ezt az érzést.
A tapasztalás útján még értékesebb emberé válik majd."
"Miért jó külföldön élni?
Elsősorban azért mert az ember kilép a kényelmi zónájából, és mint tudjuk:
"Az élet ott kezdődik, ahol elhagyod a komfortzónád.." Persze a komfortzónából való kilépésre számtalan más lehetőség is adódik, de ez az egyik "legerősebb"..
Bárhol is élsz külföldön, távol a hazádtól, a megszokott, ismerős környezetedtől - rengeteg új helyzettel találkozol: ismeretlen a hely, a kultúra, az emberek, a szokások.. minden.. még a levegő is más.Egészen más élni valahol, mint "turistáskodni".. Rengeteg kihívással találkozol nap mint nap - persze kihívásokat otthon is találsz, de itt el sem tudod kerülni őket. Az új szituációkban, új emberekkel kapcsolatban pedig gyakran nem működnek a régi jól bevált és begyakorolt sémák, problémamegoldási módok, elsősorban a kulturális különbségek miatt, másrészt a Te megváltozott helyzeted miatt. Kénytelen vagy tanulni, fejlődni!
Valójában ez az önismeret fejlődésének egy roppant érdekes útja... rengeteget tanulhatsz magadról abból, hogy hogyan viselkedsz ebben a számodra teljesen új szituációban. Akár egész meglepő felismeréseket is tehetsz önmagaddal kapcsolatban.. Gyakran hasznosabb ez - és mennyivel "életszerűbb" - mint sok önismereti, személyiségfejlesztő tréning. Itt derül ki igazán, hogy mennyire vagy rugalmas, nyitott, befogadó, elfogadó, kreatív, mennyire vagy képes alkalmazkodni..
Ami jó, hogy ezen jellemvonások, képességek fejlesztésére is remek alkalom kínálkozik.. ha beilleszkedni és boldogulni szeretnél az életben!
Én mindenkinek javasolnám, hogy élje át, tapasztalj meg ezt az érzést.
A tapasztalás útján még értékesebb emberé válik majd."
" Nekem volt honvágyam, mégpedig eléggé kemény. Valami belül a lelkemben, a testemben kiabált, hogy nem ide tartozom. és ezen a csalódottság érzése sem segített, amit éreztem, amikor kiléptem a reptér ajtaján. Mást vártam. Szebbet-jobbat, az ígéret földjét, és egy `lakótelepet` kaptam, ahol emberek ezrei olyan gépládákban élnek, mint otthon a régi hétvégi üdülő telkeken. Belül gyönyörűek. Meg voltam sértődve, és mélységesen csalódott voltam. Voltak olyan mélypontjaim, hogy meg tudtam érteni az 56-ban kivándorolt magyarok tömeges öngyilkosságát. Nekik annyi visszaút sem volt, hogy haza látogathattak volna. Most ez a negyedik évem, már nem kínoz annyira a honvágy. Visszafele szívesen jövök, de nem érzek honvágyat. Keresek dolgokat, amiket itt is lehet szeretni, mert vannak. Sokat segített a honvágy konszolidálódásán, hogy én legalább haza tudok menni évente egyszer. Fiatalon biztosan könnyebb lett volna az átállás, de én már 60 vagyok. "
" Így, felnőtt fejjel fogom fel, mi az, hogy "szülőhazám". Emlékek. Összeszorul a gyomrom, könnybe lábad a szemem. Család. De akkor is maradok, megmutatom! Barátok, iskolás évek, anya főztje, apa főztje, dédiék, nem látom az újszülött rokonokat, de jó lenne bográcsozni a szomszédékkal, Tisza-part, fagyi, süti, Balatoni nyarak, begyalogolnék a városba mozizni a barátnőkkel, fáj, most nincs pénz repjegyre, marad a youtube magyar műsort nézni, de ölelném anyát-apát, már megint sírok, már csak párat kell aludni, de szép is Magyarország..."
"Nekem nincs honvágyam, és nem is volt eddig. A Magyarországra való látogatást, vakációként élem meg. Nem pedig annak, hogy hazamegyek. Turistaként érkezem meg a reptérre. Ellenben, Miamiban való leszállás jelenti nekem a hazatérést. Még akkor is, mikor csak a munka miatt repülve érek haza. A reptér felé közeledve érzem, hogy hazajöttem.
Őszintén szólva, rokonokkal Magyarországon sem tartottam a kapcsolatot, szülőkkel pedig lehet Skypeon beszélni, de még akkor sem érzem úgy, hogy nekem Magyarországon kéne lennem. Magyarnak tartom magamat, nem szégyellem, mindenkinek büszkén mesélem, és próbálok az ország jó oldaláról beszélni (meglepően sokan tudják, hogy hol is van.)"
"Én hat és fél éve élek idekint, és bevallom, nem igazán éreztem honvágyat eddig. Emberek, jó barátok hiányoznak, sok olyan ember van, akikkel már nagyon szeretnék ismét egy jót beszélgetni. De az otthoni élet, mint élmény nagyon nem hiányzik. Nemrég a nevem átíratása kapcsán egy levél váltás erejéig kapcsolatba kerültem a magyar hatóságokkal, és a levél stílusa egy csapásra visszahozta a "magyar módit". Amit már nagyon nehezen viselnék el napi szinten. Persze, nagyon élveznék egy jó kis kirándulást a zempléni hegyekben. De ez épp úgy, mint a fantasztikus élményeim a színházakkal része a múltamnak. Csodálatos, szívet melengető emlékek. Azt nem tudom, hogy mit fogok érezni, ha egyszer végre sikerül majd hazalátogatnom - de azt tudom, hogy otthon is boldog voltam, és amikor már nem éreztem jól magam kijöttem, és most itt érzem tökéletesen boldognak magam. Továbbra is magyar vagyok, magyar leszek, de nagyon hálás vagyok a sorsnak és az itteni baráti körömnek hogy itt élhetek, és alkothatok."
"Nincs honvágyam, max. a haverok hiányoznak . De ők sem annyira, hogy haza menjek. "
"Nekem idő kérdése volt. Az elején jobban, mára kevésbé van honvágyam. De az ízek mindig is hiányozni fognak."
"Én 4 éve élek az USA-ban. Az elején, mikor csak 3 hónapra jöttem "látogatóba" nagyon nagy honvágyam volt. Annyira, hogy nem is bírtam itt maradni 3 hónapig. Előbb mentem haza. De aztán megint visszajöttem az USA-ba, és akkor már jobb volt. Enyhült a honvágy.... De én azt gondolom, az is sokat számít, milyen társaságban élsz itt, és hol. Én anno egy családdal éltem, egy icike- picike faluban, a semmi közepén. Mint afféle farm life. Aztán találkoztam a párommal, és onnantól kezdve alig volt honvágyam. De még mindig nem éreztem magam hú de jó, mert ugyan ott éltünk a semmi közepén. Ma már egy szép államban élek, egy nagy városnak a külső-zöld övezetében. Most már nagyon jól érzem magam, semmi pénzért nem költöznék vissza Mo-ra. A család hiányzik, de már az sem annyira rossz mint régen. A magyar kajákért viszont én is bármit megtennék. Nagyon hiányzik a karácsonyi hangulat Mo-ról. Itt Texasban nincs hó, és a karácsonynak sem olyan a hangulata, íze..".
" Nekem is van egy nyitott ügyem meg MO.on, de akár hányszor beszélnem kell az ottani ügyintézővel, mindig érzem azt a feszültséget, amit itt sohasem. Természetesen a családom és a barátaim nekem is hiányoznak, de velük szinte napi kapcsolatban vagyok. Amíg otthon éltem, mindig költözködtem, ezért igazán soha sem ragaszkodtam helyhez, vagy dolgokhoz. Szerencsére olyan típus vagyok, hogy könnyen el tudok engedni mindent. Természetesen az emlékek mindig is megmaradnak nekem, és ezekre szívesen gondolok vissza. Sajnos ma Magyarország eljutott oda hogy szinte élhetetlen. Minden beszélgetésnél kapok valami visszajelzést a barátoktól, hogy megint mi történt otthon. Sajnálom! 7 év után, jövőre készülök haza, de már most félek, hogy milyen hatással lesz rám. Rémálmaimban van egy kép, ami vissza-visszatér. (haza megyek, és valamiért nem tudok visszajönni) Borzalmas érzés. Felébredek, és olyan boldog vagyok, hogy csak álom volt."
"Gyönyörű hazám, most hogy az idő telik egyre jobban vágyom haza!"
"Élni, én sem tudnék visszatérni, de ennek ellenére rám-rám tör a honvágy. Nyilván nem a hivatalos ügyintézési bonyodalmak hiányoznak hanem emberek, a szép és jó dolgok és akármilyen hálás vagyok a skype-ért, - ami 15 éve pl. nem volt, csak a zsinóros telefon - nekem nem helyettesíti pl. az ölelést, ha valaki sír a képernyőn..."
"Nekem sincs már honvágyam így 13 év után. Soha nem gondoltam volna, mikor hazalátogatok, szinte alig várom, hogy jöjjek vissza. Egy éve voltam otthon utoljára 9 napig. A barátaim iszonyúan hiányoznak, mert sajnos itt soha nem szövődtek olyan mély barátságok, mint otthon."
"Elgondolkodtató, hogy a többségünknek nincs honvágya. Hogy ilyen jól áttértünk egy új életre, egy új nyelvre, új ünnepekre, hagyományokra, munkára, iskolára és gondolkodásra... Mennyi mindent kibír az emberi test és lélek. Mire képes az ember, a jobb és boldogabb életért..."
"Nekem sincs honvágyam. A szülők, testvérek, barátok hiányoznak. Boldogan élek itt, sikerült beilleszkedni. Otthon mindig azt éreztem, hogy mennem kell, hogy nem látom a jövőmet. Azon kívül szeretem a hazámat, és büszke vagyok rá. De csak a család miatt húz vissza a szívem. Ők pedig tudják, hogy jó helyen vagyok,"itthon"."
 |
| Lewis & Clark College udvar részlet |
Sérült pacik gondozója és rehabilitátora:
Nagyon sok önkéntes munkalehetőség van. Mint már írtam ez itt az élet velejárója. Megszokott. Így nevelik eleve a fiatalokat. De azért itt is, mint mindenhol vannak bőven első időben lelkesek, aztán cselekvő időszakban ez a lelkesedés persze már alább hagy.
Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy pld. a paci gondozó és rehabilitátor munkára 98 fő jelentkezett, és szombaton (mert ez egy reggeltől-estig tartó elfoglaltság) már csak 9 fő jelent meg a megbeszélt helyen.
Nyugodtan írhatom, hogy ez volt az USA-ban töltött eddigi összes idejének a fénypontja, vagy fénynapja. Bárhogy nevezhetjük.
Ha az előző blogomat a Hanna ment Szingapúrt... olvastátok, akkor tudjátok, hogy két évig önkéntes keretek között szintén pacikat gondozott Szingapúrban, és emellett sérült gyerekek lovagoltatásával foglalkozott. Akkor és ott is nagy volt a paci szeretet, így egyértelmű volt, hogy innentől fogva megpróbálja minden szombatját arra áldozni, hogy állatok között lehessen.
A farm egy óra kocsiútra van a várostól. Az oda vezető út nagyon szép, nagyon Magyarország feelinget sugall, annyi kivétellel, hogy óriási hegyek vannak mindenütt.
A farmon igen sok paci van, néhány kivételével az összes sérült, rosszul-gondatlanul tartott, megvert és megkínzott. A legtöbbjük ezért nehezen tolerálja az ember közeledését.
Az önkéntesek feladata az istálló rendben tartása, a pacik ápolása mellett a kis lelkületük kigereblyézése. Újratanítása annak, hogy higgyenek és bízzanak még az emberi fajban.
Szerintem ez a terület amit Hanna a legjobban szeret, akar és egészen biztos vagyok benne, hogy eredményes lesz a munkája.
A munka ami nem csak munka, és igazából nem is lehet behatárolni, hogy ki ad és ki kap.
Ez egy közös töltekezés, szeretet halmozás.
Önzetlenül, igaz szívvel, őszintén. Amire csak az állatok képesek teljesen és igazán.
Kirándulj! De kivel és hogyan?
Vannak szervezett kirándulások és túrák az iskolában. Egy naposak, két naposak, sok tízezer meg százezrekért, gazdag diákoknak. Tehát ez a lehetőség máris kiesett.
Társakat találni: nem könnyű. Szerintem nem meglepő, hogy sokkal könnyebb lenne egy kocsmatúrára vagy bulira embereket toborozni.
Hogyan? Hát igen. Ez itt nem Ázsia, ahol nagyon olcsón lehetett utazni, megszállni. Itt a legközelebbi városba is nagyon-nagyon drága a buszjegy.
Rengeteg diáknak van jogsija és autója. Ő 16 éves kora óta nem töltött itthon egyfolytában annyi időt, hogy az alatt jogsit szerezhetett volna. Így se jogosítvány, se autó.
Nagyon sok diáknak van saját autója már 18 évesen, vagy előbb, így nem gond a bárhova elugrás.
A távolságok igen nagyok. Valószínűleg sok szépség lehet Portland környékén, de eszköz és társak hiányában valószínűleg távolról lesznek szépek.
Az iskola busz egy óránként közlekedik, sokszor nem fér fel rá mindenki. Azt hiszem este tízkor érkezik vissza a campushoz az utolsó. A busz csak a város széléig visz, onnantól magának kell megoldani a beutazást annak, aki "belvárost" akar látni.
Így hát ez már nem Szingapúr, ahol bárhova ingyen utazhattak és mindenhez közel voltak.
De hiába! Amerikában a legtöbb campus vagy a világ végén egy mező közepén van, vagy legjobb esetben egy város szélén. Az LC nem a legjobb eset, de jobb, mint a mező közepe.
Nagyon sok önkéntes munkalehetőség van. Mint már írtam ez itt az élet velejárója. Megszokott. Így nevelik eleve a fiatalokat. De azért itt is, mint mindenhol vannak bőven első időben lelkesek, aztán cselekvő időszakban ez a lelkesedés persze már alább hagy.
Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy pld. a paci gondozó és rehabilitátor munkára 98 fő jelentkezett, és szombaton (mert ez egy reggeltől-estig tartó elfoglaltság) már csak 9 fő jelent meg a megbeszélt helyen.
Nyugodtan írhatom, hogy ez volt az USA-ban töltött eddigi összes idejének a fénypontja, vagy fénynapja. Bárhogy nevezhetjük.
Ha az előző blogomat a Hanna ment Szingapúrt... olvastátok, akkor tudjátok, hogy két évig önkéntes keretek között szintén pacikat gondozott Szingapúrban, és emellett sérült gyerekek lovagoltatásával foglalkozott. Akkor és ott is nagy volt a paci szeretet, így egyértelmű volt, hogy innentől fogva megpróbálja minden szombatját arra áldozni, hogy állatok között lehessen.
A farm egy óra kocsiútra van a várostól. Az oda vezető út nagyon szép, nagyon Magyarország feelinget sugall, annyi kivétellel, hogy óriási hegyek vannak mindenütt.
A farmon igen sok paci van, néhány kivételével az összes sérült, rosszul-gondatlanul tartott, megvert és megkínzott. A legtöbbjük ezért nehezen tolerálja az ember közeledését.
Az önkéntesek feladata az istálló rendben tartása, a pacik ápolása mellett a kis lelkületük kigereblyézése. Újratanítása annak, hogy higgyenek és bízzanak még az emberi fajban.
Szerintem ez a terület amit Hanna a legjobban szeret, akar és egészen biztos vagyok benne, hogy eredményes lesz a munkája.
A munka ami nem csak munka, és igazából nem is lehet behatárolni, hogy ki ad és ki kap.
Ez egy közös töltekezés, szeretet halmozás.
Önzetlenül, igaz szívvel, őszintén. Amire csak az állatok képesek teljesen és igazán.
 |
| Lewis & Clark College épület részlet |
Kirándulj! De kivel és hogyan?
Vannak szervezett kirándulások és túrák az iskolában. Egy naposak, két naposak, sok tízezer meg százezrekért, gazdag diákoknak. Tehát ez a lehetőség máris kiesett.
Társakat találni: nem könnyű. Szerintem nem meglepő, hogy sokkal könnyebb lenne egy kocsmatúrára vagy bulira embereket toborozni.
Hogyan? Hát igen. Ez itt nem Ázsia, ahol nagyon olcsón lehetett utazni, megszállni. Itt a legközelebbi városba is nagyon-nagyon drága a buszjegy.
Rengeteg diáknak van jogsija és autója. Ő 16 éves kora óta nem töltött itthon egyfolytában annyi időt, hogy az alatt jogsit szerezhetett volna. Így se jogosítvány, se autó.
Nagyon sok diáknak van saját autója már 18 évesen, vagy előbb, így nem gond a bárhova elugrás.
A távolságok igen nagyok. Valószínűleg sok szépség lehet Portland környékén, de eszköz és társak hiányában valószínűleg távolról lesznek szépek.
Az iskola busz egy óránként közlekedik, sokszor nem fér fel rá mindenki. Azt hiszem este tízkor érkezik vissza a campushoz az utolsó. A busz csak a város széléig visz, onnantól magának kell megoldani a beutazást annak, aki "belvárost" akar látni.
Így hát ez már nem Szingapúr, ahol bárhova ingyen utazhattak és mindenhez közel voltak.
De hiába! Amerikában a legtöbb campus vagy a világ végén egy mező közepén van, vagy legjobb esetben egy város szélén. Az LC nem a legjobb eset, de jobb, mint a mező közepe.
 |
| Lewis & Clark College épület részlet |
Campus szösszentések:
- Hanna beszéde: ki vagyok, honnan jöttem, UWC, Szingapúr, tervek, célok, eszmék, vegán életmód, állat- és természetvédelem, biológia, Art, milyen az LC...
 |
- Konyha felszereltsége a campuson: konyhaszekrények (tök üresen), hűtőszekrény (amiben nem érdemes semmit sem tenni, mert úgyis megeszik vagy ellopják, és mikro.
Úgyhogy itt összeütni valami vacsit vagy reggelit, fizikai képtelenség. Ami nagyon rossz.
(Természetesen van közös étkezde, de az nem a magán főzésekre van kitalálva.)
- Elkezdett nem csak haza honvágyolni, de Szingapúr fele is. Szóval Szingapúr hiány is van, főleg esténként. Hát igen. Én megmondtam...
- Karriertanácsadásosnéni: 5 kérdésre/0 válasz! Merthogytúlspecifikus, ami általános! Szingapúrban, a mi esetünkben hasonló volt a karrier tanácsadó közreműködése. Szidjuk is...még azóta is.
- A tanárok rendkívül türelmesek, segítőkészek, nagyon szigorúak, nagyon jól tanítanak, és Hanna nagyon szereti őket. ( legalábbis akikkel most, az első szemeszterben találkozott )
- A suli nagyon jó, nagyon színvonalas, nagyon kemény, nagyon sokat kell még mindig tanulni. De még sincs gyomor görcs, ha százszor kérdezel-százszor válaszolnak, senki nem pánikol, nem ideges, nem feszült.
- A campus kaja nagyon finom. Nagyon tolerálják a vegetáriánus életmódot. Az ő ösztöndíjában napi 2x-i étkezés van benne. Mindig reggelizik és/vagy ebédel/ vagy vacsorázik. Mennyiségre, bármennyit lehet enni/alkalom. Svédasztalos megoldás van. Emellett létezik még kupon, amit a büfében lehet levásárolni, csupa egészségtelen ételre: chips, műzli, csoki, üditők, kávé. Van elvileg egy olyan étkezési csomag is, hogy a kupon értékét odaadják, és a diák a boltban, azt vesz belőle amit szeretne. Most azt tervezi, hogy megpróbál a következő szemeszterben erre váltani.
- Időjárás: Szerencsére eddig még nem esett sokat, pedig elvileg itt minden nap esni kell az esőnek. Még kicsit melegebb van, mint itthon, és többet is süt a nap. Fogalmazzunk úgy, az idő gyönyörű!
- Mosás: Mindenki magának mos. Vannak mosógépek, szárító gépek. Használatuk ingyenes. A mosószerről, öblítőről viszont mindenki maga gondoskodik.
- Terápiás kutya: A campuson ahol lakik, az egyik lánynak van egy kutyája. Kutya, csak terápiás jelleggel tartható. Ezt nem tudom milyen terápiára lehet fogni. Talán szeretet pótló terápia? Lényeg, hogy ő is nagyon szívesen elfogadna egy kutyát.
- Telefon: A telefon kérdés, még mindig kérdés. Már írtam róla, hogy 10 USD a SIM kártya, és havonta kötelező jelleggel 25 USD-vel kell tölteni. Egy hónapot fel is töltött. Egyszer nem telefonált, de őt azért hívták, meg üzenet küldésre 1-2x használta. Lejárt az egy hónap. Nem töltötte fel. Telefon nem is működik. Szóval ez így nagyon húzós, hogy 25 dollárokkal értelmetlenül tartson egy telefont. Sajnos semmi jobb megoldást nem talált egyenlőre, és ez nagy gond.
- A szobában nincs mosdó és mellékhelység, a campuson ez közös. A mellékhelységek ajtaja és a fal között 1,5-2cm-es rés van mindkét oldalon. Amit nem mindenki szeret.
- Vannak akik nem hordanak bugyit. És vannak akik mezítláb járnak.
- Az UWC-s két év Szingapúr jó bemelegítés volt Amerikához, és az egyetemi élethez! Ez már egészen másról szól! Ezért aki még UWC-s, az élvezze ki az életének ezt a szakaszát, és ne mondja azt, hogy fáradt, keveset alszik, rengeteget kell tanulni, és rengeteg felé kell szakadni. Az még csak középfok! Lesz majd még felsőbb!
- Hiányzás, lógás kizárt. Betegség esetén sincs felmentés. Nagyjából 8-9 bármilyen hiányzás esetén, nem teljesítetted a kurzus feltételeket, azaz bébuktad a szemeszteredet. Ha házid, esszéd nincs kész, vagy nem időre, akkor máris csökken az érdemjegyed. Rendkívül szigorúan értékelnek.
 |
| Lewis & Clark College udvar részlet |
Mi jellemzi az USA-ban a gyereknevelést? Milyenek az amerikai gyerekek?
(Ismét amerikai magyarokat kérdeztem)
"Az amerikai gyerekek szépek, jók és átlagon felüliek. Különösen az én unokáim."
"Az amerikai családi kapcsolatok egy nagy nulla."
"Nagyon változatosak a családi kapcsolatok, itt is vannak ritka családok, ahol annyira harmonikus az élet, hogy az már mesébe illő. És igen ott a másik oldal, amit inkább nem reklámoz senki. "
" Az USA-ban nagyon ritka az, hogy városon belül tud munkát vállalni valaki, néha bizony 2-3 óra is lehet az út, oda - vissza, nem viszik hajnal 4-re bölcsibe a gyerkőcöt és hozzák haza este 7-kor. Hanem inkább fogadnak egy baby sittert."
"Az amerikai gyerekek Amerikában élnek, amerikai elvek szerint és kész."
"A két fiú, akikre vigyázok, eleven és néha bizony olyanok, mint az égető tűz. És igen én még bunkit építettem a haverokkal,ők meg a billentyűzetet püfölik."
" Mindenhol találhatunk jó és rossz példát. Amúgy meg ha ennyire szar Amerika mások szerint, akkor nem értem minek akar szinte mindenki idejönni."
"Nem lehet általánosítani. Mindenhol látni rossz, és jó példát, nemzettől függetlenül."
"Egy gyereknevelés nem olyan egyszerű , egy gyerek nem olyan, hogy oda teszed és ott marad. Magyarországon sem. Ott is vannak problémák. "
"Egy gyereknevelés nem olyan egyszerű , egy gyerek nem olyan, hogy oda teszed és ott marad. Magyarországon sem. Ott is vannak problémák. "
" Komolyan néha megáll az eszem hogy azt állítják, a magyarországi gyerekek tökéletesek, és nincs gond . Ott is sok szülő dolgozik , nem foglalkozik a gyerekkel, elváltak, veszekedések vannak stb. "Nem attól jó szülő valaki hogy ad enni a gyereknek és van hol aludni , sokkal több mindenre van szükség. Hogy milyen sikeres felnőtt lesz belőlük nem egy napi szülői nevelés dönti el , vagy az hogy anyuka évekig otthon van gyesen , és egész délelőtt a konyhában főz, mos , takarít . Egy gyerekkel foglalkozni kell. "
"Ez egy nagy ország, és nagyon sok különböző nemzetiség él itt , mindenki kicsit másképp nevel gyerekeket , más a kultúra , mások a szokások .Nem azt mondom hogy tökéletes minden, mert attól messze van. De Magyarországon se tökéletes."
"A legtöbb szülő kiteszi a gyereket 18 évesen de ne is csodálkozzon rajta ha aztán öreg korára idősek otthonába teszik a hagyatékra várva. Nem gyászolnak a gyerekek sokáig. Az itteni családok egy országban laknak, és mégis alig találkoznak vagy beszélnek évente. Unokákra nem sűrűn vigyáznak. Jön a nagyi, és kirúzsozza a száját a szófán. Ő már ledolgozta a saját részét. Az esküvő olyan rendezett hogy az is elő van írva hogy mennyi idő alatt együnk meg a salátát mielőtt az asztalt eltakarítják. Itt minden a pénzről szól, ami jó hogy van. Azért is van mindenki itt. A hitel kártyákat utánunk dobálják. A gyerek minden évben a legújabb iPhone-t kéri vagy iPad-et. De fára még sose másztak, epret sem látott még palántaként. Bejárónő van. Nem kell az ágyát megcsinálni. A ruháját gyűrötten viseli meg a szülő is. De talán brownit sikerül nekik csinálni ha éhesek, azt is dobozból és 16 évesen. Tisztelet a kivételnek.
"A legtöbb szülő kiteszi a gyereket 18 évesen de ne is csodálkozzon rajta ha aztán öreg korára idősek otthonába teszik a hagyatékra várva. Nem gyászolnak a gyerekek sokáig. Az itteni családok egy országban laknak, és mégis alig találkoznak vagy beszélnek évente. Unokákra nem sűrűn vigyáznak. Jön a nagyi, és kirúzsozza a száját a szófán. Ő már ledolgozta a saját részét. Az esküvő olyan rendezett hogy az is elő van írva hogy mennyi idő alatt együnk meg a salátát mielőtt az asztalt eltakarítják. Itt minden a pénzről szól, ami jó hogy van. Azért is van mindenki itt. A hitel kártyákat utánunk dobálják. A gyerek minden évben a legújabb iPhone-t kéri vagy iPad-et. De fára még sose másztak, epret sem látott még palántaként. Bejárónő van. Nem kell az ágyát megcsinálni. A ruháját gyűrötten viseli meg a szülő is. De talán brownit sikerül nekik csinálni ha éhesek, azt is dobozból és 16 évesen. Tisztelet a kivételnek.
Óriási a válások száma. Legtöbbjük meg az esküvő költségét sem törlesztette le, a gyerek meg a két szülő közt látogat. Családi kapcsolatok? Nulla! "
" Szülés után a kórházban van az anyuka 24 órát, akiknek vissza kell menni dolgozni kb 3 hónapig maradnak otthon. Ha telik rá , nanny jár hozzájuk , ha nem home Daycare . Este 6 órára hazatérnek, vacsorát készítenek, olvasnak a gyerekeknek, játszanak velük , parkba viszik őket. A hétvége családi program."
"A preschool nem ingyenes és kb 3 éves kortól óvodába mennek ."
" Nagy divat a birthday partyra menni, playdate a gyerekeknek ."
"Az amerikai gondolkodás free expression,játszani, Organized aktivity- re íratni be a gyerekeket, és sok időt a szabadban tölteni. Korán, már 1 és fél évesen úszó tanfolyam, zene osztály , art stb."
"Szabadidős tevékenységek pld: gymboree , gymnastic , otthon puzzle kirakás, festés, gyurmázás , Legózás."
"A vacsora a főétel , ebédre nem mindig eszünk meleget, és az amerikai anyuka nem tölt órákat a konyhában, de főznek és próbálnak egészséges és organikus ételeket enni. "
"Iskolás kor:kindergartentől -6.-ig. Suli után organized sport, foci, kosárlabda, baseball , ami heti pár edzést jelent . Playdatek , úszás, karate , iskola utáni tutoring ha szükséges , vagy a szülő segít a házi feladatban, amíg alsó tagozatos. A szülők nagyon sok időt próbálnak a gyerekkel tölteni, és figyelmet fordítani rájuk . Anyagilag sokan megtehetik, hogy hétvégén kiránduljanak, állatkertbe, museumba menjenek, vagy éppen bicajozni a tengerpartra. De jó program a sárkány eregetés , hegymászás. "
" High School után, a gyerekek elköltöznek , mert a college-ba néha más államba mennek , és a szülők fizetik a költségeket."
" Gyerek bűnözés: 18 éves korig juvenile court system van. Sajnos a drogozás korán kezdődik. Néha middle school 7.-8. osztályában, de a high school ba van a legtöbb probléma.
Nem mindenkinek telik rá, ilyenkor ellopják egymás iPhone-ját, haverok házából lopnak ékszerek vagy elektromos termékeket, amiből pénzt lehet csinálni. Kocsikat törnek fel, közértbe lopnak italt stb. amiből pénz van. Sajnos a drog hatása alatt olyasmit csinálnak ami miatt bekerülnek a court system be . Az ítéletek juvenile hall , amiből kb 4 van pld. Los Angelesben, és attól függően, hogy mit követtek el, hónapokat ott töltenek. A jobbik eset a próbaidő, amikor minden hónapban vissza kell menni a bíróságra, és be kell mutatni, hogy iskolába jár, negatív a drog tesztje. Vagy drog elvonó programra járnak. A szülők felelőssége is, hogy a gyerek ezekre a programokra járjon. A drog elvonók egy része ingyenes, de vannak fizetősek is. Van tábor is, ahol juvenile gyerekek vannak. Ez börtön szerűség, ott van nekik iskola, felügyelők vigyáznak rájuk, van külön fiú és külön lány részleg ( 14 éves kortól 18 évesig). Na most mivel a court system nem jól szervezett, és sokan vannak, csak a komolyabb esetek mennek ilyen táborba.
Van House arrest is, amikor egy sattelite device Al felszerelt szíj van a lábakon, ami óránként beméri hol vannak. Iskolába mehetnek. de utána otthon kell tartózkodniuk. A bíróság felszerelt egy wireless device a lakásban ami beméri ha a gyerek kilép az ajtón.
A community service egy másik típusú büntetés, amíg a következő bírósági tárgyalást várják. Nagyon sok esetben, akik a juvenile system be vannak, - 18 éves korukig felügyelet alatt- , időszakonként meg kell jelenni a bíró előtt. Számukra az ügyvéd kirendelése ingyenes."
" Este 10 óra curfew 18 éves korig, ha rendőr találja a 18 év alattit ez idő után az utcán, több száz dolláros büntetést kap. Ha ittasan kapnak el valakit az utcán 18 év alatt, egy éjszakát a helyi rendőrség börtönében tölt és kapja majd az értesítést, hogy mikor lesz a tárgyalás, és melyik juvenile court- on kell megjelennie. "
" Az iskolákban intő nincs. Ha a gyerek rosszalkodik, kiküldik az osztályból. Az irodában kell ülnie vagy általános iskolában a szünetben, a padon. Van suli után is büntetés, amikor egy tanár vigyáz rájuk egy osztályba, és kb. plusz 20 percet kell iskolába maradni, hogy megbeszéljék a nem megfelelő viselkedést. Ha verekedés történik, vagy komolyabb, akkor az igazgatói irodába kell menniük, plussz a szülő kap egy telefont hogy menjen a gyerekért. 1-3 napig nem mehet iskolába, de az iskola környékére sem . A middle schoolban (ami 6.-7.-8. osztály) , szünetben a szemét összeszedése, hétvégén pedig pár óra szombati iskolai a büntetés. Ha high schoolban verekedés történik, vagy illegális substance-t találnak valakinél, akkor majdnem minden high school ba van egy rendőr az iskola idő alatt, olyankor büntetést kapnak és bíróságra kell menni, attól függően, hogy milyen súlyos a tett, a bíró dönti el hogy mit határoz. Ha drog,vagy alkohol a probléma, akkor a gyereknek alkohol vagy drog gyűlésekre kell járni. "
"Az azonos nemet kedvelőkre nem lehet rászólni. Ha mégis megtörténik, és bepanaszolnak valakit, ezért is büntetés jár. Pld. el kell viselni, ha azonos neműek csókolóznak a szünetben. "
" Másak az amerikai gyereknevelési jogok mint Magyarországon."
"Hajón dolgoztam gyerekekkel, hetente több száz kis amerikaival. Azt hittem, a magyar gyerekek mennyivel másabbak! Aztán hazajöttem és kicsikkel-nagyokkal foglalkoztam bő két évig Mo-on. Rájöttem, hogy NEM! Pont ugyan olyanok. "
" Kicsit idősebb amerikai fiatalokkal beszélgetve, nekem olyan érzésem volt, hogy kitalálják mit szeretnének. Utána pedig azt, hogyan jutnak el a céljukig. Persze ezt sem lehet általánosítani, hiszen óriási az ország, de van egy "I want this, this is how I can do it" attitűd, ami nekem hihetetlenül szimpatikus!"
" Jó és rossz példa is van. Rengeteg különféle mentalítású ember él itt, és mindenki mást látott otthon, ami később kihat a gyereknevelésre. Van egy 16 éves mostoha lányom, iskolába jár, de szeretett volna autót, jogosítványt. A jogosítványt megkapta, viszont az autóért dolgoznia kellett. Tudja, hogy semmi sem pottyan az ölébe. Rengeteget tanul, okos, és céljai vannak. Csak a saját példánkat tudom felhozni, a férjem és az exe, céltudatos, alázatos gyereket nevelnek, attól függetlenül, hogy ők elváltak már. Közösen beszélik meg azokat a dolgokat, amik a lányt érintik. Közösen is döntenek. A férjem jó példa előttem, pedig ő világ életében az USA-ban élt."
"Nekem sincs saját gyerekem még, de rengeteget foglalkoztam gyerekekkel. Itt kint többfajta úgymond gyermek felügyelő van.Van az " I'm just watching his/her." kategória,mikor pár órácskára vesznek igénybe a szülők segítséget, ilyenkor leginkább parkba viszik a gyerkőcöt,otthon játszanak vele, esetleg éjszakai őrzés is lehet belőle, mikor a szülők kimozdulnak.Vannak a nem bentlakásos baby sitterek, ők már napi 8 órát is lehúznak egy-egy helyen, de van,hogy 2-3 helyre is mennek egy nap. Még ők is elég lazán vehetik ezt, hiszen még mindig leginkább a felügyelet a lényeg. ...és vagyunk mi, a bentlakásos nannyk, akik aktívan részt veszünk a gyermek nevelésében is, hiszen a nap 3/4 részét velünk töltik .Én mellette csinálom a háztartást is, szerintem simán belefér. No de ami a lényeg, sokszor érzem úgy, hogy egyszerre kell "apának" és "anyának" is lennem, hiszen heti 5 napban tőlem látnak példát a fiúk. Szóval "anya" vagyok mikor ölelni, puszilgatni kell, elestem, beteg vagyok, bal lábbal keltem stb. és bizony ott van az a kemény "apa" szerep, mikor oda kell állni és azt mondani NEM!!!!, mikor igenis fegyelmezni kell és meg kell mutatni ki a főnök. Baromi nehéz. Van, hogy én bőgök az egyik szobában. DE!!! 1 év alatt elértem azt, hogy a 6 és 8 éves manócskáim bocsánatot kérnek a rossz viselkedésük miatt a szüleiktől és tőlem is, ha nehezen is, de belátják,hogy nem az a megfelelő viselkedés, hogy minket szidnak. Lassan kezdik felfogni azt is, hogy egymás bántása bizony mindig okot ad arra, hogy a másik visszaüssön ( bár ezen még van mit csiszolni . )Megtanulták hogy az "I want" helyett a " Can I have"-et használják és nagyon szépen mondják, hogy " Thank you!!!!". Hétköznap érdekes módon beérik a napi 1-1,5 óra számítógépezéssel, mindenfajta cirkusz nélkül, teszem hozzá ez érvényes az összes iskola mentes napra is. Hétfőtől péntekig igenis van házi, még szünetben is!!! Napi 15 perc kínzást kell ezalatt érteni (olvasás,írás,matek). És mielőtt elfeledném az egyik manócskám ugyan csekély mértékben, de autista( zseni a kis srác nem tagadom)!!!!!A hétvége a szülőké, bár néha anyát is Mónikának hívják mostanában, de kit érdekel . Imádom őket,de nem én szültem őket és így sokkal hamarabb és határozottabban tudok nemet mondani. Annak ellenére,hogy velem vannak többet,ugyanúgy imádják a szüleiket és hallgatnak rájuk, ehhez persze az kell, hogy ne három felé neveljünk. A nagyszülőkkel kapcsolatban csak annyit, nem nekik szüljük a gyerekeinket! És a nagyi igenis rúzsozza csak a száját, ha az jó neki és kényeztesse el az unokáját, pontosan ez a dolga. Nevelni a szülőnek kell!!És még egy fontos dolog. Mióta világ a világ a nők dolga a család összetartása és a háztartás vezetése, a férfiaké a fizikai munka és a család eltartása, persze ma már kissé másképp működnek a dolgok és vannak nagyon jó gyeses apukák,stb.,DE! minden nő elsősorban magának szüli a gyermekét/gyermekeit! és ha ezt nem képes elfogadni, akkor nagyon sok szomorú éve lesz a gyermeke mellett."
" Mi akik sokan a '60 '70 '80- as években születtünk, egész más nevelésben részesültünk. Nem csak azért mert Mo.- on nőttünk fel. Nagy változáson ment keresztül a világ. Ezzel mindenkinek, főleg a szülőknek nagyon nehéz lépést tartani. Egyszerűen képtelenség megfelelni minden elvárásnak. Elvárások pedig vannak: gyerektől, iskolától, szülőktől...és az élet más területei is elvárásokkal vannak tele. Nagyon ott kell lenni, hogy lépést tarts és okosan dönts. Azon kellene gondolkozni, hogy miként lehetne ezzel az új világot "sújtó" problémával megbírkózni úgy hogy, Ők, a gyerekek, minél kevésbé sérüljenek. Véleményem szerint ez a mostani állapot, egyszer megkéri majd az árát. De, hogy tudod ezt megértetni egy kamasszal, aki egész mást hall, lát, olvas a környezetében? Ezt csak akkor tudod egy kicsit megérteni, ha ugyanazokat az információkat próbálod meghallgatni amit ők. Meglepő, megdöbbentő és egyben szomorú. Mi itt mindannyian kaptunk egyfajta nevelést, jót, rosszat, nem ez a kérdés. És mint ahogy az természetes, próbáljuk a saját gyerekeinknek ezt visszaadni. Hiszen csak azt adhatom, ami a lényem. De, hogy is lehetne, hiszen ez egy teljesen más világ. És itt jön a káosz."
" Nekem személy szerint nincsen negatív tapasztalatom mivel nincsen saját gyerekem. A férjemmel elváltunk, és most már megszűntek a gyerekekkel kapcsolatos problémák is, legalábbis az én részemről. Amíg házasok voltunk (10 évig), teljesen elment a kedvem attól, hogy nekem is legyen sajátom. Elég volt az ő 3 három gyereke. Különböző korosztályok, hangos volt tőlük a ház. Ez volt az első dolog amit válás után észrevettem, hogy csend és béke van körülöttem, és elég jól esett. Még van két barátnőm, aki házas, a többiek már mind elváltak. Nem kellett sok idő senkinek, hogy a házassága tönkre menjen. Általában szülés után válnak el a párok, nem sok válik a szülés előtt. Most sajnálom őket, mert több gyerekes anyuka nehezen talál párt magának. Egy szép és okos nőt is elhagyhat a férje, nem kell hogy elhízzon, a férfi is lehet impotens, és az apuka is maradhat otthon a gyerekkel (ha a nő keres jobban) de ezek a ritkább esetek. Egy tipikus amerikai nagymama leül a szófára, és kirúzsozza a száját, ő már nem fog sokat segíteni. Egy amerikai nagyi nem sokat fogja elvinni az unokáját nyáron, az biztos. A nő az aki akarja a gyereket (ami teljesen természetes), mi vagyunk a fészek rakók, és már-már egyre több nő keres többet, mint egy férfi, és nem feltétlenül fizikai munkával. A szerepkörök kezdenek felborulni (itt Amerikában biztosan) de lépést kell tartani a világgal, és kell tudni váltani. "
"Én sok lelkes amerikai nagyszülőt is ismerek. Nem lehet általánosítani. "
" A gyerekek bármikor feljelenthetik a szüleiket. Néha ezt jogosan és okkal teszik. De néha bizony csak azért, mert nem kapták meg a legmenőbb cipőt, a legújabb telefont, vagy nem engedték el a kamaszlányt a házibuliba. Simán sakkban tudják tartani őket, és ezzel a lehetőséggel nagyon sokan élnek."
" Valóban többen feljelentgetik a szüleiket, de nem tudom, hogy ezt ok nélkül teszik - e. Mindenesetre kérdeztem már rendőr ismerőst erről. A válasza az volt, hogy ha kiskorú tesz feljelentést, annak azért elég komolyan utána néznek."
"Van ilyen és van olyan család is. Vannak elvált szülők is, most is van pár váló félben, de a majdnem 14 és 16 éves gyerekeim osztálytársainak a szülei sokan együtt vannak. A munkahelyeimen is volt/van jó sok, aki az első házastársánál tartott. Vagy a második házasságban, de ott 10-20 éve. Szerintem gyerektelenek nagyobb eséllyel válnak, könnyebb a válás. A középosztálybeli gyerekes szülőknél talán kevesebb, macerásabb gyerekkel válni.
Én 20 éve vagyok házas Az, hogy "boldog"-e egy házasság", ez szerintem épp pillanatnyi állapot, nagyon sok fent és lent van egy házasságban, jobb és rosszabb periódusok."
" Baby sittert egy középosztályú amerikai akkor vesz fel, ha van rá pénze, és szeretne valahova menni a férjével , koncert, vacsora ,szülői, stb . Akik dolgoznak és megtehetik, amíg hazatérnek munkából , a baby sitter veszi fel a gyereket az iskolából,viszi sportolni stb . De nem ismerek olyat aki azért fizet a baby sitternek, hogy ott üljön, és semmit ne csináljon."
" Biztos vannak tehetős emberek akik csak úgy tartanak baby sittert, de legtöbbnek azért van, mert elfoglaltak. Én a szülésem előtt vagyok 3 hónappal, és szülés után is csak 3 hónapot maradhatok otthon. Utána visszajöhetek dolgozni. Tehát marad a baby sittervagy a bölcsöde. De ismerek olyat, akinek a gyerekére nagymama, nagypapa ügyel. De sokan maradnak otthon gyerekkel. Sok olyat ismerek, ahol csak a férj dolgozik. Anyuka otthon van a 3 gyerekkel."
" Sajnos vannak olyanok is, akik csak szülnek, és pont. Akiről én hallottam, neki az a kifogása, hogy ha gyereket nevel, akkor nem ér rá pénzt keresni. De vannak,akik úgymond "divatból" szülnek, mert ez az elfogadott. Gyerek is tartozik a házassághoz. "
"Hallottam rémtörténeteket, hogy sajnos a gyerekek igenis visszaélnek a jogaikkal a szüleik felé. Az amerikai állam olyan jogot adott a kezükbe, aminek rengeteg előnye van ( vegyük a sok családon belüli erőszakot), és még több hátránya. Ahogy bekerülnek az iskolába, ez az első, amit megtanítanak nekik: hogyan hívják a 911-et és mit kell mondaniuk."
" Én viszonylag kicsi, de tehetős városban lakom (elég tipikus Amerikára nézve), és senkit nem ismerek, akinek bentlakásos baby sittere lenne. Itt vagy otthon vannak az anyák míg elmegy a gyerek az egész napos iskolába 5 évesen, vagy otthonról dolgoznak, vagy bölcsibe megy a gyerek. Olyan sok van, hogy délutánra fogadnak meg egy babysittert. "
"Az iskolában nem azért tanítják meg nekik a 911-et használatát,hogy visszaéljenek vele. Azért készítik fel őket ilyenre, mert itt igenis törődnek a családon belüli erőszakkal. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy ilyenkor minél hamarabb börtönbe kerüljön az illető. Vagy netán netán betörés van, balesetet lát ( itt ugyebár nemhogy nem kötelező az elsősegélynyújtás, de egyenesen tiltják, csak és kizárólag szakember végezheti) ,szóval tudjon ilyen helyzetekben reagálni. Számos fiatal leginkább a céljai elérése miatt használja ezt ki, mikor a szülő próbálja nem a segge alá tolni mindent, hanem elvár a gyerektől érte bizonyos dolgokat. Ellenünk baby sitterek ellen, leginkább azért élnek vissza vele, mert nem szeretnek minket, nem vagyunk a család tagjai stb."
" A 911 mindenféle segélyhívás száma. NEM azért tanítják meg a gyerekeknek az iskolában, hogy segitséget kérjenek ott, ha otthon verik őket, hanem azért, hogyha baleset van otthon, pl. az anyjukkal és csak ők vannak vele otthon, akkor tudjanak honnan segítséget kérni. Itt nincs külön rendőrség/mentő/tűzoltóság telefonszám, bármelyik kell, mindig a 911-t hívod, és ők küldenek ki valakit. Ha tűz van, ha a macskád fennakadt a fán, ha anyád ájultan fekszik a konyha kövén, ha a férjed ver, ha azt gondolod, hogy betörő van a házadban, ha a gyereked nem lélegzik, mindig ezt hívod. "
"Ha a gyereket verik, legritkább esetben hívja ki a 911-t (még inkább akkor, ha a jelenlétében az anyját verik), az iskolában vannak couselor-ok, akik ilyesmire is képezve vannak, és hozzájuk lehet menni. A tanárok is elvileg fel vannak készítve arra, hogy vert gyereket felismerjenek. Mivel itt egy 13-25 fős alsós osztályra jut egy tanár (és K-2-ben még egy asszisztens is!), ezért a tanárok elég jól oda tudnak figyelni a gyerekekre."
"A szülő alaptalan feljelentése megesik, de nem tudom, hogy statisztikailag mennyire gyakori. Mindig nagy hírverést kap, mert hát olyan izgi, hogy egy pld. 17 éves függetlenedni akar a szüleitől. "
"Az akkoriban 12-13 éves fiam felhívta a rendőrséget mert elvettem tőle a gördeszkát, mert rossz jegyet hozott. Mondták neki a telefonon: Jól tették a szüleid! Többé, senki sem hívott senkit. Verni lehet őket, nem visznek börtönbe. Ha rácsapsz a gyerek fenekére, azt mondják jól tetted, de azt tanácsolják, ne hagyjunk rajtuk nyomokat. Szóval azért nem úgy van, ahogy a gyerekek gondolják. A szülőknek vannak jogaik és a rendőr nem azért van, hogy fegyelmezze a gyereket, ha az visszabeszél. "
" Valóban úgy van, hogy a gyerekek a 911 re hivatkoznak. Nálunk is többször előfordult. Persze a férjemnek volt oka arra, amit éppen csinált/vagy nem csinált. Mégis abbahagyta. Nem azért, mert félt a rendőröktől, (mi is hallottuk hogy igazából talán ki sem jönnek, de ha mégis, akkor általában a gyereket úgy helyre rakják, hogy többé nem jut eszébe, hogy hívja a rendőröket. ) Szóval a férjem azért hagyta abba, mert mi ugyebár egy kis helyen vagyunk, mindenki ismer mindenkit. A hír gyorsan terjed, és sok mindenkinek van olyan rádiója, ahol látni, hallani hogy ki hívja a 911 et. Sajnos azt már nem hallja senki hogy mi lett a történet vége, csak azt jegyzik meg, hogy valaki kihívta a rendőröket a mi házunkból. Ez meg nem kell senkinek. "
" Az én családomban van olyan, akinek azért kellett visszamenni dolgozni, mert különben elveszti az állását, kiesik a gyakorlatból, és 5 év után nagyon nehéz újrakezdeni. A fizetése épp, hogy csak fedi a baby sittert, de hosszú távon, csak azért, hogy lépést tartson a technikai fejlődéssel, muszáj volt megtenni ezt a lépést. Nem mindenki számíthat annyira a nagyszülőkre. Lehet ez a távolság miatt, vagy a nagyszülők is dolgoznak még, vagy azért, mert egyszerűen itt nem az az első gondolat, hogy hívják a nagyit. "
"A gyermekeknek állandó szeretetet, állandó gondoskodást kellene adni. De itt Amerikában a szülők gyakran összekeverik a fegyelem hiányát a szeretettel és a gondoskodással. Azt mondják: “Látod, mennyire szeretünk. Itt a bizonyíték, hogy szeretünk. Adtunk neked tévét, adtunk neked magnót, számítógépet – mindent, amire csak az anyagi világban vágyhatsz.”
"Ha belegondolunk mindenhol a világban, a technológia fejlődésével egyenes arányban nőtt az elvárások, kívánságok száma is. Gondoljunk csak bele,minket anno mondjuk azért közösítettek ki az osztályban, mert nem volt olyan menő cipőnk, vagy nem kaptuk meg a legújabb Barbit stb.,ma ez már leginkább az elektromos készülékekre vonatkozik:Ipad, Iphone, plazma tv stb. Az egyik oka ez is lehet, ennek a nagyfokú de hibás "szeretetnek". A másik, hogy a média tulajdonképpen mindenhol azt próbálja belénk sulykolni, hogy ezek nélkül senkik vagyunk!!!!Én pld. elborzadva nézem, hogy itt Amerikában vezetés közben is a telefonjukat babrálják, a gyerek meg a hátsó ülésen....,nekem ez mondjuk nagyon nem tetszik, viszont itt ez a normális. Az iskolákban szinte mindenhez számítógépeket használnak és sokszor engedik játszani is rajta a gyerekeket. A reklámok nagy része az újonnan kiadott háborús játékokról szól, múltkor pont belefutottam egy olyan reklámba, ahol azt hangsúlyozták, hogy annak a játéknak azért jobb az új része, mert abban már ölni is lehet.Itt bizony a 6-tól 2-ig szóló munka idő ritka és az is, hogy a szülő este 7 előtt ér haza, szóval sokan "kárpótolni" akarnak.Vannak akiket igazából sosem tanítottak meg arra, mi az,hogy család és gyereknevelés. De tudok rengeteg ellenpéldát, ahol hétköznap egyáltalán nincs számítógép, közösen csinálják a leckét, hétvégente inkább kimozdulnak együtt és bizony a mosogatásból is ki kell vennie a részét a gyereknek. A mai fiatalok nagy részét már nem elégíti ki a haverokkal való focizás, a lányok már nem járnak össze babázni, sokszor látom azt, hogy a játszótérre hozzák az Ipad-et és azt bámulják. De ebben a világban élünk, mi emberek akartuk a fejlődést, nekünk kell együtt élni ezzel. Maradhattunk volna a barlangban is, de a vetett ágy valamiért kényelmesebb....."
" Hogyan oldják meg az anyukák a szoptatást, ha 6 hét után visszamennek dolgozni? Lefejik az anyukák a tejet reggel, délben és este. A munkahelyeknek ezzel nincs problémája, és a legtöbb helyen van 1 órás ebéd idő. Hűtőben eláll . De kb. 5-6 hónaptól amúgy is kezdik sokan a baba étel bevezetését. Mindent meg lehet oldani, ha valaki szoptatni akar."
"Ha nem 12 kor ebédel a gyerek, vagy nem meleg étel , attól meg egészséges. Ha a gyerek később kezd járni vagy beszélni, nem rohannak fejlesztésre és fizetnek pénzt rögtön a gyógytornásznak."
"A gyereknevelés szinte mindenhol ugyanolyan. De nem lehet általánosítani.
Sokszor az anyuka el tud ugrani a bölcsibe szoptatni. Olyat is tudok, ahol a papa bevitte a mamához a munkahelyre a gyereket szopni. Persze olyat is, aki soha nem szoptatott, tápszer első perctől kezdve."
"5 hónapos terhes vagyok, még mindig dolgozom. Persze kaptam könnyített munkát, és rövidebb a munkaidőm. A munkahelyemen már beszéltem a lehetőségeimről: ha esetleg 3 hónap után visszamennék, kialakítanának nekem egy szobát, ahol a baba szopizhat. Persze úgy, hogy a baby sitter hozza el.Vannak olyan cégek, ahol megőrzőket alakítottak ki nagyobb babáknak és kisgyerekeknek. Nekem az tetszik, hogy a gyerekeknek már elég korán vannak céljaik. Sportolásról, karrierről. Lehetőségük, számtalan. Sokszor feltűnt az is, hogy kamasz fiúk járnak szülőkkel szórakozni, vásárolni, mozizni . "
"Semmi sem "kötelező", de a munkaadót a törvény nem kötelezi, hogy a munkahelyet fenntartsa az anyának. Egyénileg lehet néhol külön megegyezést kötni, és a munkaadótól függ, hogy mibe is egyezik bele. "
" 3 hónapig tartják fent a munkahelyet. Nem a pozíciódat. Szó volt róla a cégemnél, hogy nem biztos visszamennék 3 hónap után. Mondták, hogy talán meghosszabbítják. De ez mind fizetetlen.."
"Az állam nem fizeti a magán vállalatok alkalmazottainak a fizetését, pláne nem a szülési szabadságot. Nem az állam dolga feljavítani a szülési statisztikát."
"Az a 3 éves GYES otthon kész csőd tömeg a vállalatnak, és ráadásul még a szabadság is gyűlik alatta. Sok anya rögtön azzal indít, hogy azt kiveszi, utána meg megint terhes lesz. Ezt kevés cég engedheti meg magának."
" A 6 hét fizetett, 6 hét fizetetlen szülési szabadság. Úgy, hogy a fizetetlen részre az egészségügyi biztosítást is saját zsebből kell állni.
Nincs "amerikai gyereknevelés"....mint ahogy "magyar gyereknevelés kategória sincs."
" Én inkább elrontom a gyerekeket, mint nevelem. Egy nagymamának már inkább az a dolga. De ahogy én látom, itt kevésbé fegyelmezettek a kicsik. Főleg boltokban latom, ahogy felmásznak mindenre, áttaposnak mindenkin. A kutya nem szól rájuk. A szüleik sem. Kipróbálnak mindent. Otthon elmentem az unokákkal az OBI-ba. Gergő nézte a hintaágyakat. -- Ülj bele! mondtam. De nem mert. - Nem szabad! - Ó dehogynem!! mondtam, és beleültem. Hintáztam benne. Erre Gergő is odaült, aztán persze kipróbálta a többit is. Jött a két másik unoka megrökönyödve: - Mit csinálsz Gergő? Nem szabad! Gergő meg büszkén rám nézett: - Na mama? A végén a másik két unokám is hintázott."
" A gyereket én vállaltam a férjemmel. Nem az állam, így a mi dolgunk gondoskodni róla. Sokan visszamennek az FMLA.után, és sokan maradnak otthon a babával. Ismerek olyat, akinek 4gyereke van, nem dolgozik, mert az állam támogatja. Viszont a férj folyton túlórázik, soha nincs otthon a családdal. Tudom, hogy minden anya vágya az, hogy lássa a gyereke minden lépését. De gondolni kell a jövőjére is, ami sajnos az anyagiakon múlik."
"Ez egy más világ és el kell fogadni. Nekem is van 2 gyerekem, és néha meglepő az itteni tanítási módszer, de egyáltalán nem bánom, hogy itt tanulnak és nőnek fel."
"Nem sokunk lat bele a "gettók" életébe, vagy hogy neveli egy szegény emigráns a gyerekeit."
"Amikor Amerikába érkeztem 92-ben, nagy meglepetésemre olyan családokhoz csöppentem nanny-ként, ahol a szülők soha nem verték a gyerekeket. Mindent megbeszéltek velük, és szinte úgy kezelték őket, mintha felnőttek lennének egy pici testben. Volt olyan hogy "time out" , picit a szobában büntiben lenni, vagy nem nézhették a kedvenc tévé műsorukat pár napig, vagy nem kaptak fagyit, stb. De semmi durva büntetésnek nem voltam tanúja, és a gyerekek, és szülők kapcsolata, fantasztikus volt. Számomra meglepő élmény volt mindez, mert a büntetések, fenyítések, retorziók, verés, bizony sok gyerek életének volt része, amikor én felnőttem."
"Az amerikai iskolákról sokan azt gondolják egy nagy nulla. De meg kell mondjam, az amerikai tankönyvek, és oktatás sokkal jobban megemészthető, nem kell tőle gyomorfekélyt kapni és öngyilkosnak lenni. Végül az, hogy Amerikában jártam egyetemre, engem pld. rehabilitált engem, mint tanulót, a rossz magyarországi tapasztalatok után."
" Van egy olyan jelenség hogy "bully-zás" azaz egy-egy macho gyerek megveri, megszégyeníti, kicsúfolja a gyengébbeket az iskolában. Ez az USA-ban nagyon elterjedt. Olyan szinten, ahogy az amerikai filmekben is látható. Az iskolák pedig külön foglalkoznak azzal, hogyan kezeljék ezeket a dolgokat."
"Ami szuper az USA-ban az, hogy ha az ember anyagilag megteheti akkor fantasztikus magán óvodákba, és magán iskolákba viheti a gyerekét. Illetve a home schooling is nagyon elterjedt. "
" Van felmentés a kötelező oltások alól, amivel sokan élnek is. Mi dönthettünk úgy, hogy a babánk oltásait elhalasztjuk későbbre. "
"Amióta az USA-ban élek, nekem mindig szimpatikusak voltak az amerikai gyerekek. Persze családja válogatja, de itt is mint minden országban, a szülők a tőlük telhetőt megteszik, hogy a legjobbat adják a gyerekeknek."
"Félelmetes, hogy itt az iskolákban nagyon jelen van a pszichiátria, és teljesen egészséges és normális gyerekeket ADHD-vel, meg mindenféle pszichiátriai problémával bélyegeznek. És 6 millió gyerek szed naponta többször pszichiátriai gyógyszereket. A gyógyszeripar a kezében tartja az egész oktatást. Ezeknek a gyógyszereknek a mellékhatása öngyilkosság, erőszakos viselkedés (mint az iskolai tömeggyilkosságok).
Vannak olyan kötelező tesztek az iskolában, amit ha elvégez egy átlag ember, a 80%-át pszichiáterhez küldik utána. És a szülők ha megtagadják a gyerek drogozását, akkor a gyámságuk alól kivehetik a gyerekeiket."
"A playdate-ek, szülinapok itt úgy mennek, hogy meg van hirdetve hogy ekkor, és ekkor 2-5-ig. És 5-kor illik hazamenni."
"Sajnos az állami sulikban nagyon elterjedtek az utcai drogok, ill. mivel sok gyerek Ritalin-on van, azt is utcai drogként árusítják az iskolák körül (ugyan olyan a hatóanyaga), emiatt, és pár másik okból kifolyólag, remélem soha nem leszek arra szorulva, hogy a gyerekeimet public school-ba járassam. Az ovi és iskola, amit kinéztünk neki, teljesen drog-mentes."
"A válások száma itt ugyanolyan magas, mint M.o-on, és gondolom a legtöbb országban. Ami itt érdekes, hogy gyakran a szülők 50-50 %-ban osztoznak a gyerekeken. Fél hetet az anyukával vannak, felet az apukával. Az apukákra nincs rákényszerítve, hogy vasárnapi apukákká váljanak."
"Az USA-ban, nagyon sok az emigráns, és emiatt nagyon sok kultúra keveredik, minden gyerek úgy nő fel, hogy osztálytársai egy része: ázsiai, dél-amerikai, kelet-európai, stb. És ez nagyon kihat a kultúrára. Az iskolák csinálnak olyan programokat, hogy mindenki valamit előad a saját kultúrájából. Van international food day is a sulikban. A toleranciát bele próbálják nevelni a gyerekekbe, hogy ne nézzék le az emigránsokat. "
" Ismerek nagyon gazdag családot, ahol meggyőződésem, hogy a friss csinos fiatal feleség, gyereket szült az idős, gazdag férjnek, hogy az elvárásoknak megfeleljen, de alig veszi ki a részét a gyerek nevelésből, mert modellkedik, utazgat. A gyerek nagynénje többet vigyáz a kislányra, mint az anyuka. "
" Drog priváte schoolba is van , ázsiai gyerekek is kipróbálják néha . Sajnos nagyon könnyű hozzájutni. Nagyon nagy probléma ez Amerikában . "
" Nagyon sok program van itt a fiataloknak, alkohol elvonó, drug Anonymus, néha a biztosító is fizeti hogy a gyerek ott legyen egy ideig bentlakással .
Californiában régen az ab3634 egy program volt ( állami ), ahol néhány szülő, akiről tudok Utah -ba küldte a gyereket egy évre. Van akinek az iskola ( School district) fizette , van aki saját zsebből ( kölcsönt vett fel, eladta a házát stb) kb 6500$ egy ilyen hely havonta, ott laknak, járnak iskolába, és counseling, terápia is van .
Anger management egy iskolán kívüli program, ahova hetente egyszer pár órát mehetnek ."
"Amerikában találkoztam először azzal, hogy a szülők a gyerekeknek megengedik, hogy segítsenek a ház körül, vagy akár a felnőttek munkájában is, pénzért cserébe. Amerikai jelenség, az utcán limonádét áruló gyerek, vagy akik autót mosnak egy utcai parkolóban. '
"Az én 21 hónapos kislányomat, mi is úgy neveljük, hogy ha segíteni akar mosogatni, akkor odaültetem a mosogató mellé és mossa a kis tányérjait, vagy pancsol. Ha főzöm a reggeli zabpehlyet, akkor keveri velem.
Mostanában elkezdte megérteni, hogy az én munkám az, hogy ingatlanokat mutogatok és adok el és sokszor mondja hogy akar velem jönni dolgozni, és hétvégén vagy esténként alkalmanként el is viszem magammal, és mondja, hogy szereti az anya munkáját. Amikor itthon a computer előtt dolgozom, akkor is megengedem neki hogy "segítsen", a papírjaimra írogat, nyomogatja a billentyűt. "
"A 10 éves unoka öcsém, minden évben a magán ovinak, a sulinak, vagy a boyscout-oknak adományt gyűjtött. "
"A gyerekeket nagyon fiatal kortól kezdve bíztatja az iskola, és a társadalmi rend, az önkéntes munkára. Tengerparti szemétgyűjtés, drog felvilágosító előadások tartása másik iskolákban, stb. Itt Clearwaterben van egy magániskola, ahonnan 50 tanuló ment fel 2 hétre a Hurricane Sandy-nél segédkezni, romokat elhordani, kipucolni a víz által elöntött házakat, stb. "
" Nagy hagyománya van annak, hogy a családi cég, apáról- fiúra (vagy lányra) száll, és a szülők megengedik , hogy a gyerek már fiatalon belelásson az üzleti életbe, pénzügyekbe, stb. "
" Nekem nagyon tetszik az a dolog, hogy a gyerekeket jobban az életre nevelik, azzal sincs bajom hogy sokan 18 évesen kirepülnek a házból, és egyedül kell, hogy éljenek, sokszor a szülők nem segítik őket tovább. Bár meg kell mondjam, rengeteg család egész életen át gyűjti a pénzt a gyerekek felsőoktatására és tovább segítik őket az egyetem befejezéséig."
" Sokan úgy tekintenek a gyerek egyetemi tanulmányaira, mint egy befektetés. Több esetben a nagyszülők azért tartalékolnak, hogy az unokájuk egyetemre tudjon majd járni."
"Soha életemben nem tapasztaltam gyönyörűbb családi ünnepet (Thanksgiving), mint 1992-ben egy amerikai családnál, ahol 6 testvér gyűlt össze a nagyszülőknél. Szerte az országból jöttek össze. Hozták a családjukat. 40-en voltunk. Nagy volt a szeretet. Pedig abban a családban voltak olaszok, dél-amerikaik, homokosok, egyedülállók stb..."
" Meggyőződésem, hogy az USA-ban azért élnek 10 évvel tovább az emberek, mint M.o-on mert pl. idős korban is a nyugdíjasok, ahelyett, hogy minden nap a temetőbe vagy az orvoshoz járnák, inkább elmennek önkénteskedni a helyi templomba, kórházba, stb. Itt nálunk a színház összes jegy szedő nénije önkéntes. Cserébe azt kapjak, hogy eljutnak ingyen koncertekre, színházi előadásokra. De sokan az önkéntes munkáért "csak" annyit kapnak cserébe, hogy van értelme az életüknek. Hasznos tagjai maradnak a társadalomnak."
Emerson díjat kapott az LC Biológia tanszékének docense:
" Nagy divat a birthday partyra menni, playdate a gyerekeknek ."
"Az amerikai gondolkodás free expression,játszani, Organized aktivity- re íratni be a gyerekeket, és sok időt a szabadban tölteni. Korán, már 1 és fél évesen úszó tanfolyam, zene osztály , art stb."
"Szabadidős tevékenységek pld: gymboree , gymnastic , otthon puzzle kirakás, festés, gyurmázás , Legózás."
"A vacsora a főétel , ebédre nem mindig eszünk meleget, és az amerikai anyuka nem tölt órákat a konyhában, de főznek és próbálnak egészséges és organikus ételeket enni. "
"Iskolás kor:kindergartentől -6.-ig. Suli után organized sport, foci, kosárlabda, baseball , ami heti pár edzést jelent . Playdatek , úszás, karate , iskola utáni tutoring ha szükséges , vagy a szülő segít a házi feladatban, amíg alsó tagozatos. A szülők nagyon sok időt próbálnak a gyerekkel tölteni, és figyelmet fordítani rájuk . Anyagilag sokan megtehetik, hogy hétvégén kiránduljanak, állatkertbe, museumba menjenek, vagy éppen bicajozni a tengerpartra. De jó program a sárkány eregetés , hegymászás. "
" High School után, a gyerekek elköltöznek , mert a college-ba néha más államba mennek , és a szülők fizetik a költségeket."
" Gyerek bűnözés: 18 éves korig juvenile court system van. Sajnos a drogozás korán kezdődik. Néha middle school 7.-8. osztályában, de a high school ba van a legtöbb probléma.
Nem mindenkinek telik rá, ilyenkor ellopják egymás iPhone-ját, haverok házából lopnak ékszerek vagy elektromos termékeket, amiből pénzt lehet csinálni. Kocsikat törnek fel, közértbe lopnak italt stb. amiből pénz van. Sajnos a drog hatása alatt olyasmit csinálnak ami miatt bekerülnek a court system be . Az ítéletek juvenile hall , amiből kb 4 van pld. Los Angelesben, és attól függően, hogy mit követtek el, hónapokat ott töltenek. A jobbik eset a próbaidő, amikor minden hónapban vissza kell menni a bíróságra, és be kell mutatni, hogy iskolába jár, negatív a drog tesztje. Vagy drog elvonó programra járnak. A szülők felelőssége is, hogy a gyerek ezekre a programokra járjon. A drog elvonók egy része ingyenes, de vannak fizetősek is. Van tábor is, ahol juvenile gyerekek vannak. Ez börtön szerűség, ott van nekik iskola, felügyelők vigyáznak rájuk, van külön fiú és külön lány részleg ( 14 éves kortól 18 évesig). Na most mivel a court system nem jól szervezett, és sokan vannak, csak a komolyabb esetek mennek ilyen táborba.
Van House arrest is, amikor egy sattelite device Al felszerelt szíj van a lábakon, ami óránként beméri hol vannak. Iskolába mehetnek. de utána otthon kell tartózkodniuk. A bíróság felszerelt egy wireless device a lakásban ami beméri ha a gyerek kilép az ajtón.
A community service egy másik típusú büntetés, amíg a következő bírósági tárgyalást várják. Nagyon sok esetben, akik a juvenile system be vannak, - 18 éves korukig felügyelet alatt- , időszakonként meg kell jelenni a bíró előtt. Számukra az ügyvéd kirendelése ingyenes."
" Este 10 óra curfew 18 éves korig, ha rendőr találja a 18 év alattit ez idő után az utcán, több száz dolláros büntetést kap. Ha ittasan kapnak el valakit az utcán 18 év alatt, egy éjszakát a helyi rendőrség börtönében tölt és kapja majd az értesítést, hogy mikor lesz a tárgyalás, és melyik juvenile court- on kell megjelennie. "
" Az iskolákban intő nincs. Ha a gyerek rosszalkodik, kiküldik az osztályból. Az irodában kell ülnie vagy általános iskolában a szünetben, a padon. Van suli után is büntetés, amikor egy tanár vigyáz rájuk egy osztályba, és kb. plusz 20 percet kell iskolába maradni, hogy megbeszéljék a nem megfelelő viselkedést. Ha verekedés történik, vagy komolyabb, akkor az igazgatói irodába kell menniük, plussz a szülő kap egy telefont hogy menjen a gyerekért. 1-3 napig nem mehet iskolába, de az iskola környékére sem . A middle schoolban (ami 6.-7.-8. osztály) , szünetben a szemét összeszedése, hétvégén pedig pár óra szombati iskolai a büntetés. Ha high schoolban verekedés történik, vagy illegális substance-t találnak valakinél, akkor majdnem minden high school ba van egy rendőr az iskola idő alatt, olyankor büntetést kapnak és bíróságra kell menni, attól függően, hogy milyen súlyos a tett, a bíró dönti el hogy mit határoz. Ha drog,vagy alkohol a probléma, akkor a gyereknek alkohol vagy drog gyűlésekre kell járni. "
"Az azonos nemet kedvelőkre nem lehet rászólni. Ha mégis megtörténik, és bepanaszolnak valakit, ezért is büntetés jár. Pld. el kell viselni, ha azonos neműek csókolóznak a szünetben. "
" Másak az amerikai gyereknevelési jogok mint Magyarországon."
"Hajón dolgoztam gyerekekkel, hetente több száz kis amerikaival. Azt hittem, a magyar gyerekek mennyivel másabbak! Aztán hazajöttem és kicsikkel-nagyokkal foglalkoztam bő két évig Mo-on. Rájöttem, hogy NEM! Pont ugyan olyanok. "
" Kicsit idősebb amerikai fiatalokkal beszélgetve, nekem olyan érzésem volt, hogy kitalálják mit szeretnének. Utána pedig azt, hogyan jutnak el a céljukig. Persze ezt sem lehet általánosítani, hiszen óriási az ország, de van egy "I want this, this is how I can do it" attitűd, ami nekem hihetetlenül szimpatikus!"
" Jó és rossz példa is van. Rengeteg különféle mentalítású ember él itt, és mindenki mást látott otthon, ami később kihat a gyereknevelésre. Van egy 16 éves mostoha lányom, iskolába jár, de szeretett volna autót, jogosítványt. A jogosítványt megkapta, viszont az autóért dolgoznia kellett. Tudja, hogy semmi sem pottyan az ölébe. Rengeteget tanul, okos, és céljai vannak. Csak a saját példánkat tudom felhozni, a férjem és az exe, céltudatos, alázatos gyereket nevelnek, attól függetlenül, hogy ők elváltak már. Közösen beszélik meg azokat a dolgokat, amik a lányt érintik. Közösen is döntenek. A férjem jó példa előttem, pedig ő világ életében az USA-ban élt."
"Nekem sincs saját gyerekem még, de rengeteget foglalkoztam gyerekekkel. Itt kint többfajta úgymond gyermek felügyelő van.Van az " I'm just watching his/her." kategória,mikor pár órácskára vesznek igénybe a szülők segítséget, ilyenkor leginkább parkba viszik a gyerkőcöt,otthon játszanak vele, esetleg éjszakai őrzés is lehet belőle, mikor a szülők kimozdulnak.Vannak a nem bentlakásos baby sitterek, ők már napi 8 órát is lehúznak egy-egy helyen, de van,hogy 2-3 helyre is mennek egy nap. Még ők is elég lazán vehetik ezt, hiszen még mindig leginkább a felügyelet a lényeg. ...és vagyunk mi, a bentlakásos nannyk, akik aktívan részt veszünk a gyermek nevelésében is, hiszen a nap 3/4 részét velünk töltik .Én mellette csinálom a háztartást is, szerintem simán belefér. No de ami a lényeg, sokszor érzem úgy, hogy egyszerre kell "apának" és "anyának" is lennem, hiszen heti 5 napban tőlem látnak példát a fiúk. Szóval "anya" vagyok mikor ölelni, puszilgatni kell, elestem, beteg vagyok, bal lábbal keltem stb. és bizony ott van az a kemény "apa" szerep, mikor oda kell állni és azt mondani NEM!!!!, mikor igenis fegyelmezni kell és meg kell mutatni ki a főnök. Baromi nehéz. Van, hogy én bőgök az egyik szobában. DE!!! 1 év alatt elértem azt, hogy a 6 és 8 éves manócskáim bocsánatot kérnek a rossz viselkedésük miatt a szüleiktől és tőlem is, ha nehezen is, de belátják,hogy nem az a megfelelő viselkedés, hogy minket szidnak. Lassan kezdik felfogni azt is, hogy egymás bántása bizony mindig okot ad arra, hogy a másik visszaüssön ( bár ezen még van mit csiszolni . )Megtanulták hogy az "I want" helyett a " Can I have"-et használják és nagyon szépen mondják, hogy " Thank you!!!!". Hétköznap érdekes módon beérik a napi 1-1,5 óra számítógépezéssel, mindenfajta cirkusz nélkül, teszem hozzá ez érvényes az összes iskola mentes napra is. Hétfőtől péntekig igenis van házi, még szünetben is!!! Napi 15 perc kínzást kell ezalatt érteni (olvasás,írás,matek). És mielőtt elfeledném az egyik manócskám ugyan csekély mértékben, de autista( zseni a kis srác nem tagadom)!!!!!A hétvége a szülőké, bár néha anyát is Mónikának hívják mostanában, de kit érdekel . Imádom őket,de nem én szültem őket és így sokkal hamarabb és határozottabban tudok nemet mondani. Annak ellenére,hogy velem vannak többet,ugyanúgy imádják a szüleiket és hallgatnak rájuk, ehhez persze az kell, hogy ne három felé neveljünk. A nagyszülőkkel kapcsolatban csak annyit, nem nekik szüljük a gyerekeinket! És a nagyi igenis rúzsozza csak a száját, ha az jó neki és kényeztesse el az unokáját, pontosan ez a dolga. Nevelni a szülőnek kell!!És még egy fontos dolog. Mióta világ a világ a nők dolga a család összetartása és a háztartás vezetése, a férfiaké a fizikai munka és a család eltartása, persze ma már kissé másképp működnek a dolgok és vannak nagyon jó gyeses apukák,stb.,DE! minden nő elsősorban magának szüli a gyermekét/gyermekeit! és ha ezt nem képes elfogadni, akkor nagyon sok szomorú éve lesz a gyermeke mellett."
" Mi akik sokan a '60 '70 '80- as években születtünk, egész más nevelésben részesültünk. Nem csak azért mert Mo.- on nőttünk fel. Nagy változáson ment keresztül a világ. Ezzel mindenkinek, főleg a szülőknek nagyon nehéz lépést tartani. Egyszerűen képtelenség megfelelni minden elvárásnak. Elvárások pedig vannak: gyerektől, iskolától, szülőktől...és az élet más területei is elvárásokkal vannak tele. Nagyon ott kell lenni, hogy lépést tarts és okosan dönts. Azon kellene gondolkozni, hogy miként lehetne ezzel az új világot "sújtó" problémával megbírkózni úgy hogy, Ők, a gyerekek, minél kevésbé sérüljenek. Véleményem szerint ez a mostani állapot, egyszer megkéri majd az árát. De, hogy tudod ezt megértetni egy kamasszal, aki egész mást hall, lát, olvas a környezetében? Ezt csak akkor tudod egy kicsit megérteni, ha ugyanazokat az információkat próbálod meghallgatni amit ők. Meglepő, megdöbbentő és egyben szomorú. Mi itt mindannyian kaptunk egyfajta nevelést, jót, rosszat, nem ez a kérdés. És mint ahogy az természetes, próbáljuk a saját gyerekeinknek ezt visszaadni. Hiszen csak azt adhatom, ami a lényem. De, hogy is lehetne, hiszen ez egy teljesen más világ. És itt jön a káosz."
" Nekem személy szerint nincsen negatív tapasztalatom mivel nincsen saját gyerekem. A férjemmel elváltunk, és most már megszűntek a gyerekekkel kapcsolatos problémák is, legalábbis az én részemről. Amíg házasok voltunk (10 évig), teljesen elment a kedvem attól, hogy nekem is legyen sajátom. Elég volt az ő 3 három gyereke. Különböző korosztályok, hangos volt tőlük a ház. Ez volt az első dolog amit válás után észrevettem, hogy csend és béke van körülöttem, és elég jól esett. Még van két barátnőm, aki házas, a többiek már mind elváltak. Nem kellett sok idő senkinek, hogy a házassága tönkre menjen. Általában szülés után válnak el a párok, nem sok válik a szülés előtt. Most sajnálom őket, mert több gyerekes anyuka nehezen talál párt magának. Egy szép és okos nőt is elhagyhat a férje, nem kell hogy elhízzon, a férfi is lehet impotens, és az apuka is maradhat otthon a gyerekkel (ha a nő keres jobban) de ezek a ritkább esetek. Egy tipikus amerikai nagymama leül a szófára, és kirúzsozza a száját, ő már nem fog sokat segíteni. Egy amerikai nagyi nem sokat fogja elvinni az unokáját nyáron, az biztos. A nő az aki akarja a gyereket (ami teljesen természetes), mi vagyunk a fészek rakók, és már-már egyre több nő keres többet, mint egy férfi, és nem feltétlenül fizikai munkával. A szerepkörök kezdenek felborulni (itt Amerikában biztosan) de lépést kell tartani a világgal, és kell tudni váltani. "
"Én sok lelkes amerikai nagyszülőt is ismerek. Nem lehet általánosítani. "
" A gyerekek bármikor feljelenthetik a szüleiket. Néha ezt jogosan és okkal teszik. De néha bizony csak azért, mert nem kapták meg a legmenőbb cipőt, a legújabb telefont, vagy nem engedték el a kamaszlányt a házibuliba. Simán sakkban tudják tartani őket, és ezzel a lehetőséggel nagyon sokan élnek."
" Valóban többen feljelentgetik a szüleiket, de nem tudom, hogy ezt ok nélkül teszik - e. Mindenesetre kérdeztem már rendőr ismerőst erről. A válasza az volt, hogy ha kiskorú tesz feljelentést, annak azért elég komolyan utána néznek."
"Van ilyen és van olyan család is. Vannak elvált szülők is, most is van pár váló félben, de a majdnem 14 és 16 éves gyerekeim osztálytársainak a szülei sokan együtt vannak. A munkahelyeimen is volt/van jó sok, aki az első házastársánál tartott. Vagy a második házasságban, de ott 10-20 éve. Szerintem gyerektelenek nagyobb eséllyel válnak, könnyebb a válás. A középosztálybeli gyerekes szülőknél talán kevesebb, macerásabb gyerekkel válni.
Én 20 éve vagyok házas Az, hogy "boldog"-e egy házasság", ez szerintem épp pillanatnyi állapot, nagyon sok fent és lent van egy házasságban, jobb és rosszabb periódusok."
" Baby sittert egy középosztályú amerikai akkor vesz fel, ha van rá pénze, és szeretne valahova menni a férjével , koncert, vacsora ,szülői, stb . Akik dolgoznak és megtehetik, amíg hazatérnek munkából , a baby sitter veszi fel a gyereket az iskolából,viszi sportolni stb . De nem ismerek olyat aki azért fizet a baby sitternek, hogy ott üljön, és semmit ne csináljon."
" Biztos vannak tehetős emberek akik csak úgy tartanak baby sittert, de legtöbbnek azért van, mert elfoglaltak. Én a szülésem előtt vagyok 3 hónappal, és szülés után is csak 3 hónapot maradhatok otthon. Utána visszajöhetek dolgozni. Tehát marad a baby sittervagy a bölcsöde. De ismerek olyat, akinek a gyerekére nagymama, nagypapa ügyel. De sokan maradnak otthon gyerekkel. Sok olyat ismerek, ahol csak a férj dolgozik. Anyuka otthon van a 3 gyerekkel."
" Sajnos vannak olyanok is, akik csak szülnek, és pont. Akiről én hallottam, neki az a kifogása, hogy ha gyereket nevel, akkor nem ér rá pénzt keresni. De vannak,akik úgymond "divatból" szülnek, mert ez az elfogadott. Gyerek is tartozik a házassághoz. "
"Hallottam rémtörténeteket, hogy sajnos a gyerekek igenis visszaélnek a jogaikkal a szüleik felé. Az amerikai állam olyan jogot adott a kezükbe, aminek rengeteg előnye van ( vegyük a sok családon belüli erőszakot), és még több hátránya. Ahogy bekerülnek az iskolába, ez az első, amit megtanítanak nekik: hogyan hívják a 911-et és mit kell mondaniuk."
" Én viszonylag kicsi, de tehetős városban lakom (elég tipikus Amerikára nézve), és senkit nem ismerek, akinek bentlakásos baby sittere lenne. Itt vagy otthon vannak az anyák míg elmegy a gyerek az egész napos iskolába 5 évesen, vagy otthonról dolgoznak, vagy bölcsibe megy a gyerek. Olyan sok van, hogy délutánra fogadnak meg egy babysittert. "
"Az iskolában nem azért tanítják meg nekik a 911-et használatát,hogy visszaéljenek vele. Azért készítik fel őket ilyenre, mert itt igenis törődnek a családon belüli erőszakkal. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy ilyenkor minél hamarabb börtönbe kerüljön az illető. Vagy netán netán betörés van, balesetet lát ( itt ugyebár nemhogy nem kötelező az elsősegélynyújtás, de egyenesen tiltják, csak és kizárólag szakember végezheti) ,szóval tudjon ilyen helyzetekben reagálni. Számos fiatal leginkább a céljai elérése miatt használja ezt ki, mikor a szülő próbálja nem a segge alá tolni mindent, hanem elvár a gyerektől érte bizonyos dolgokat. Ellenünk baby sitterek ellen, leginkább azért élnek vissza vele, mert nem szeretnek minket, nem vagyunk a család tagjai stb."
" A 911 mindenféle segélyhívás száma. NEM azért tanítják meg a gyerekeknek az iskolában, hogy segitséget kérjenek ott, ha otthon verik őket, hanem azért, hogyha baleset van otthon, pl. az anyjukkal és csak ők vannak vele otthon, akkor tudjanak honnan segítséget kérni. Itt nincs külön rendőrség/mentő/tűzoltóság telefonszám, bármelyik kell, mindig a 911-t hívod, és ők küldenek ki valakit. Ha tűz van, ha a macskád fennakadt a fán, ha anyád ájultan fekszik a konyha kövén, ha a férjed ver, ha azt gondolod, hogy betörő van a házadban, ha a gyereked nem lélegzik, mindig ezt hívod. "
"Ha a gyereket verik, legritkább esetben hívja ki a 911-t (még inkább akkor, ha a jelenlétében az anyját verik), az iskolában vannak couselor-ok, akik ilyesmire is képezve vannak, és hozzájuk lehet menni. A tanárok is elvileg fel vannak készítve arra, hogy vert gyereket felismerjenek. Mivel itt egy 13-25 fős alsós osztályra jut egy tanár (és K-2-ben még egy asszisztens is!), ezért a tanárok elég jól oda tudnak figyelni a gyerekekre."
"A szülő alaptalan feljelentése megesik, de nem tudom, hogy statisztikailag mennyire gyakori. Mindig nagy hírverést kap, mert hát olyan izgi, hogy egy pld. 17 éves függetlenedni akar a szüleitől. "
"Az akkoriban 12-13 éves fiam felhívta a rendőrséget mert elvettem tőle a gördeszkát, mert rossz jegyet hozott. Mondták neki a telefonon: Jól tették a szüleid! Többé, senki sem hívott senkit. Verni lehet őket, nem visznek börtönbe. Ha rácsapsz a gyerek fenekére, azt mondják jól tetted, de azt tanácsolják, ne hagyjunk rajtuk nyomokat. Szóval azért nem úgy van, ahogy a gyerekek gondolják. A szülőknek vannak jogaik és a rendőr nem azért van, hogy fegyelmezze a gyereket, ha az visszabeszél. "
" Valóban úgy van, hogy a gyerekek a 911 re hivatkoznak. Nálunk is többször előfordult. Persze a férjemnek volt oka arra, amit éppen csinált/vagy nem csinált. Mégis abbahagyta. Nem azért, mert félt a rendőröktől, (mi is hallottuk hogy igazából talán ki sem jönnek, de ha mégis, akkor általában a gyereket úgy helyre rakják, hogy többé nem jut eszébe, hogy hívja a rendőröket. ) Szóval a férjem azért hagyta abba, mert mi ugyebár egy kis helyen vagyunk, mindenki ismer mindenkit. A hír gyorsan terjed, és sok mindenkinek van olyan rádiója, ahol látni, hallani hogy ki hívja a 911 et. Sajnos azt már nem hallja senki hogy mi lett a történet vége, csak azt jegyzik meg, hogy valaki kihívta a rendőröket a mi házunkból. Ez meg nem kell senkinek. "
" Az én családomban van olyan, akinek azért kellett visszamenni dolgozni, mert különben elveszti az állását, kiesik a gyakorlatból, és 5 év után nagyon nehéz újrakezdeni. A fizetése épp, hogy csak fedi a baby sittert, de hosszú távon, csak azért, hogy lépést tartson a technikai fejlődéssel, muszáj volt megtenni ezt a lépést. Nem mindenki számíthat annyira a nagyszülőkre. Lehet ez a távolság miatt, vagy a nagyszülők is dolgoznak még, vagy azért, mert egyszerűen itt nem az az első gondolat, hogy hívják a nagyit. "
"A gyermekeknek állandó szeretetet, állandó gondoskodást kellene adni. De itt Amerikában a szülők gyakran összekeverik a fegyelem hiányát a szeretettel és a gondoskodással. Azt mondják: “Látod, mennyire szeretünk. Itt a bizonyíték, hogy szeretünk. Adtunk neked tévét, adtunk neked magnót, számítógépet – mindent, amire csak az anyagi világban vágyhatsz.”
"Ha belegondolunk mindenhol a világban, a technológia fejlődésével egyenes arányban nőtt az elvárások, kívánságok száma is. Gondoljunk csak bele,minket anno mondjuk azért közösítettek ki az osztályban, mert nem volt olyan menő cipőnk, vagy nem kaptuk meg a legújabb Barbit stb.,ma ez már leginkább az elektromos készülékekre vonatkozik:Ipad, Iphone, plazma tv stb. Az egyik oka ez is lehet, ennek a nagyfokú de hibás "szeretetnek". A másik, hogy a média tulajdonképpen mindenhol azt próbálja belénk sulykolni, hogy ezek nélkül senkik vagyunk!!!!Én pld. elborzadva nézem, hogy itt Amerikában vezetés közben is a telefonjukat babrálják, a gyerek meg a hátsó ülésen....,nekem ez mondjuk nagyon nem tetszik, viszont itt ez a normális. Az iskolákban szinte mindenhez számítógépeket használnak és sokszor engedik játszani is rajta a gyerekeket. A reklámok nagy része az újonnan kiadott háborús játékokról szól, múltkor pont belefutottam egy olyan reklámba, ahol azt hangsúlyozták, hogy annak a játéknak azért jobb az új része, mert abban már ölni is lehet.Itt bizony a 6-tól 2-ig szóló munka idő ritka és az is, hogy a szülő este 7 előtt ér haza, szóval sokan "kárpótolni" akarnak.Vannak akiket igazából sosem tanítottak meg arra, mi az,hogy család és gyereknevelés. De tudok rengeteg ellenpéldát, ahol hétköznap egyáltalán nincs számítógép, közösen csinálják a leckét, hétvégente inkább kimozdulnak együtt és bizony a mosogatásból is ki kell vennie a részét a gyereknek. A mai fiatalok nagy részét már nem elégíti ki a haverokkal való focizás, a lányok már nem járnak össze babázni, sokszor látom azt, hogy a játszótérre hozzák az Ipad-et és azt bámulják. De ebben a világban élünk, mi emberek akartuk a fejlődést, nekünk kell együtt élni ezzel. Maradhattunk volna a barlangban is, de a vetett ágy valamiért kényelmesebb....."
" Hogyan oldják meg az anyukák a szoptatást, ha 6 hét után visszamennek dolgozni? Lefejik az anyukák a tejet reggel, délben és este. A munkahelyeknek ezzel nincs problémája, és a legtöbb helyen van 1 órás ebéd idő. Hűtőben eláll . De kb. 5-6 hónaptól amúgy is kezdik sokan a baba étel bevezetését. Mindent meg lehet oldani, ha valaki szoptatni akar."
"Ha nem 12 kor ebédel a gyerek, vagy nem meleg étel , attól meg egészséges. Ha a gyerek később kezd járni vagy beszélni, nem rohannak fejlesztésre és fizetnek pénzt rögtön a gyógytornásznak."
"A gyereknevelés szinte mindenhol ugyanolyan. De nem lehet általánosítani.
Sokszor az anyuka el tud ugrani a bölcsibe szoptatni. Olyat is tudok, ahol a papa bevitte a mamához a munkahelyre a gyereket szopni. Persze olyat is, aki soha nem szoptatott, tápszer első perctől kezdve."
"5 hónapos terhes vagyok, még mindig dolgozom. Persze kaptam könnyített munkát, és rövidebb a munkaidőm. A munkahelyemen már beszéltem a lehetőségeimről: ha esetleg 3 hónap után visszamennék, kialakítanának nekem egy szobát, ahol a baba szopizhat. Persze úgy, hogy a baby sitter hozza el.Vannak olyan cégek, ahol megőrzőket alakítottak ki nagyobb babáknak és kisgyerekeknek. Nekem az tetszik, hogy a gyerekeknek már elég korán vannak céljaik. Sportolásról, karrierről. Lehetőségük, számtalan. Sokszor feltűnt az is, hogy kamasz fiúk járnak szülőkkel szórakozni, vásárolni, mozizni . "
"Semmi sem "kötelező", de a munkaadót a törvény nem kötelezi, hogy a munkahelyet fenntartsa az anyának. Egyénileg lehet néhol külön megegyezést kötni, és a munkaadótól függ, hogy mibe is egyezik bele. "
" 3 hónapig tartják fent a munkahelyet. Nem a pozíciódat. Szó volt róla a cégemnél, hogy nem biztos visszamennék 3 hónap után. Mondták, hogy talán meghosszabbítják. De ez mind fizetetlen.."
"Az állam nem fizeti a magán vállalatok alkalmazottainak a fizetését, pláne nem a szülési szabadságot. Nem az állam dolga feljavítani a szülési statisztikát."
"Az a 3 éves GYES otthon kész csőd tömeg a vállalatnak, és ráadásul még a szabadság is gyűlik alatta. Sok anya rögtön azzal indít, hogy azt kiveszi, utána meg megint terhes lesz. Ezt kevés cég engedheti meg magának."
" A 6 hét fizetett, 6 hét fizetetlen szülési szabadság. Úgy, hogy a fizetetlen részre az egészségügyi biztosítást is saját zsebből kell állni.
Nincs "amerikai gyereknevelés"....mint ahogy "magyar gyereknevelés kategória sincs."
" Én inkább elrontom a gyerekeket, mint nevelem. Egy nagymamának már inkább az a dolga. De ahogy én látom, itt kevésbé fegyelmezettek a kicsik. Főleg boltokban latom, ahogy felmásznak mindenre, áttaposnak mindenkin. A kutya nem szól rájuk. A szüleik sem. Kipróbálnak mindent. Otthon elmentem az unokákkal az OBI-ba. Gergő nézte a hintaágyakat. -- Ülj bele! mondtam. De nem mert. - Nem szabad! - Ó dehogynem!! mondtam, és beleültem. Hintáztam benne. Erre Gergő is odaült, aztán persze kipróbálta a többit is. Jött a két másik unoka megrökönyödve: - Mit csinálsz Gergő? Nem szabad! Gergő meg büszkén rám nézett: - Na mama? A végén a másik két unokám is hintázott."
" A gyereket én vállaltam a férjemmel. Nem az állam, így a mi dolgunk gondoskodni róla. Sokan visszamennek az FMLA.után, és sokan maradnak otthon a babával. Ismerek olyat, akinek 4gyereke van, nem dolgozik, mert az állam támogatja. Viszont a férj folyton túlórázik, soha nincs otthon a családdal. Tudom, hogy minden anya vágya az, hogy lássa a gyereke minden lépését. De gondolni kell a jövőjére is, ami sajnos az anyagiakon múlik."
"Ez egy más világ és el kell fogadni. Nekem is van 2 gyerekem, és néha meglepő az itteni tanítási módszer, de egyáltalán nem bánom, hogy itt tanulnak és nőnek fel."
"Nem sokunk lat bele a "gettók" életébe, vagy hogy neveli egy szegény emigráns a gyerekeit."
"Amikor Amerikába érkeztem 92-ben, nagy meglepetésemre olyan családokhoz csöppentem nanny-ként, ahol a szülők soha nem verték a gyerekeket. Mindent megbeszéltek velük, és szinte úgy kezelték őket, mintha felnőttek lennének egy pici testben. Volt olyan hogy "time out" , picit a szobában büntiben lenni, vagy nem nézhették a kedvenc tévé műsorukat pár napig, vagy nem kaptak fagyit, stb. De semmi durva büntetésnek nem voltam tanúja, és a gyerekek, és szülők kapcsolata, fantasztikus volt. Számomra meglepő élmény volt mindez, mert a büntetések, fenyítések, retorziók, verés, bizony sok gyerek életének volt része, amikor én felnőttem."
"Az amerikai iskolákról sokan azt gondolják egy nagy nulla. De meg kell mondjam, az amerikai tankönyvek, és oktatás sokkal jobban megemészthető, nem kell tőle gyomorfekélyt kapni és öngyilkosnak lenni. Végül az, hogy Amerikában jártam egyetemre, engem pld. rehabilitált engem, mint tanulót, a rossz magyarországi tapasztalatok után."
" Van egy olyan jelenség hogy "bully-zás" azaz egy-egy macho gyerek megveri, megszégyeníti, kicsúfolja a gyengébbeket az iskolában. Ez az USA-ban nagyon elterjedt. Olyan szinten, ahogy az amerikai filmekben is látható. Az iskolák pedig külön foglalkoznak azzal, hogyan kezeljék ezeket a dolgokat."
"Ami szuper az USA-ban az, hogy ha az ember anyagilag megteheti akkor fantasztikus magán óvodákba, és magán iskolákba viheti a gyerekét. Illetve a home schooling is nagyon elterjedt. "
" Van felmentés a kötelező oltások alól, amivel sokan élnek is. Mi dönthettünk úgy, hogy a babánk oltásait elhalasztjuk későbbre. "
"Amióta az USA-ban élek, nekem mindig szimpatikusak voltak az amerikai gyerekek. Persze családja válogatja, de itt is mint minden országban, a szülők a tőlük telhetőt megteszik, hogy a legjobbat adják a gyerekeknek."
"Félelmetes, hogy itt az iskolákban nagyon jelen van a pszichiátria, és teljesen egészséges és normális gyerekeket ADHD-vel, meg mindenféle pszichiátriai problémával bélyegeznek. És 6 millió gyerek szed naponta többször pszichiátriai gyógyszereket. A gyógyszeripar a kezében tartja az egész oktatást. Ezeknek a gyógyszereknek a mellékhatása öngyilkosság, erőszakos viselkedés (mint az iskolai tömeggyilkosságok).
Vannak olyan kötelező tesztek az iskolában, amit ha elvégez egy átlag ember, a 80%-át pszichiáterhez küldik utána. És a szülők ha megtagadják a gyerek drogozását, akkor a gyámságuk alól kivehetik a gyerekeiket."
"A playdate-ek, szülinapok itt úgy mennek, hogy meg van hirdetve hogy ekkor, és ekkor 2-5-ig. És 5-kor illik hazamenni."
"Sajnos az állami sulikban nagyon elterjedtek az utcai drogok, ill. mivel sok gyerek Ritalin-on van, azt is utcai drogként árusítják az iskolák körül (ugyan olyan a hatóanyaga), emiatt, és pár másik okból kifolyólag, remélem soha nem leszek arra szorulva, hogy a gyerekeimet public school-ba járassam. Az ovi és iskola, amit kinéztünk neki, teljesen drog-mentes."
"A válások száma itt ugyanolyan magas, mint M.o-on, és gondolom a legtöbb országban. Ami itt érdekes, hogy gyakran a szülők 50-50 %-ban osztoznak a gyerekeken. Fél hetet az anyukával vannak, felet az apukával. Az apukákra nincs rákényszerítve, hogy vasárnapi apukákká váljanak."
"Az USA-ban, nagyon sok az emigráns, és emiatt nagyon sok kultúra keveredik, minden gyerek úgy nő fel, hogy osztálytársai egy része: ázsiai, dél-amerikai, kelet-európai, stb. És ez nagyon kihat a kultúrára. Az iskolák csinálnak olyan programokat, hogy mindenki valamit előad a saját kultúrájából. Van international food day is a sulikban. A toleranciát bele próbálják nevelni a gyerekekbe, hogy ne nézzék le az emigránsokat. "
" Ismerek nagyon gazdag családot, ahol meggyőződésem, hogy a friss csinos fiatal feleség, gyereket szült az idős, gazdag férjnek, hogy az elvárásoknak megfeleljen, de alig veszi ki a részét a gyerek nevelésből, mert modellkedik, utazgat. A gyerek nagynénje többet vigyáz a kislányra, mint az anyuka. "
" Drog priváte schoolba is van , ázsiai gyerekek is kipróbálják néha . Sajnos nagyon könnyű hozzájutni. Nagyon nagy probléma ez Amerikában . "
" Nagyon sok program van itt a fiataloknak, alkohol elvonó, drug Anonymus, néha a biztosító is fizeti hogy a gyerek ott legyen egy ideig bentlakással .
Californiában régen az ab3634 egy program volt ( állami ), ahol néhány szülő, akiről tudok Utah -ba küldte a gyereket egy évre. Van akinek az iskola ( School district) fizette , van aki saját zsebből ( kölcsönt vett fel, eladta a házát stb) kb 6500$ egy ilyen hely havonta, ott laknak, járnak iskolába, és counseling, terápia is van .
Anger management egy iskolán kívüli program, ahova hetente egyszer pár órát mehetnek ."
"Amerikában találkoztam először azzal, hogy a szülők a gyerekeknek megengedik, hogy segítsenek a ház körül, vagy akár a felnőttek munkájában is, pénzért cserébe. Amerikai jelenség, az utcán limonádét áruló gyerek, vagy akik autót mosnak egy utcai parkolóban. '
"Az én 21 hónapos kislányomat, mi is úgy neveljük, hogy ha segíteni akar mosogatni, akkor odaültetem a mosogató mellé és mossa a kis tányérjait, vagy pancsol. Ha főzöm a reggeli zabpehlyet, akkor keveri velem.
Mostanában elkezdte megérteni, hogy az én munkám az, hogy ingatlanokat mutogatok és adok el és sokszor mondja hogy akar velem jönni dolgozni, és hétvégén vagy esténként alkalmanként el is viszem magammal, és mondja, hogy szereti az anya munkáját. Amikor itthon a computer előtt dolgozom, akkor is megengedem neki hogy "segítsen", a papírjaimra írogat, nyomogatja a billentyűt. "
"A 10 éves unoka öcsém, minden évben a magán ovinak, a sulinak, vagy a boyscout-oknak adományt gyűjtött. "
"A gyerekeket nagyon fiatal kortól kezdve bíztatja az iskola, és a társadalmi rend, az önkéntes munkára. Tengerparti szemétgyűjtés, drog felvilágosító előadások tartása másik iskolákban, stb. Itt Clearwaterben van egy magániskola, ahonnan 50 tanuló ment fel 2 hétre a Hurricane Sandy-nél segédkezni, romokat elhordani, kipucolni a víz által elöntött házakat, stb. "
" Nagy hagyománya van annak, hogy a családi cég, apáról- fiúra (vagy lányra) száll, és a szülők megengedik , hogy a gyerek már fiatalon belelásson az üzleti életbe, pénzügyekbe, stb. "
" Nekem nagyon tetszik az a dolog, hogy a gyerekeket jobban az életre nevelik, azzal sincs bajom hogy sokan 18 évesen kirepülnek a házból, és egyedül kell, hogy éljenek, sokszor a szülők nem segítik őket tovább. Bár meg kell mondjam, rengeteg család egész életen át gyűjti a pénzt a gyerekek felsőoktatására és tovább segítik őket az egyetem befejezéséig."
" Sokan úgy tekintenek a gyerek egyetemi tanulmányaira, mint egy befektetés. Több esetben a nagyszülők azért tartalékolnak, hogy az unokájuk egyetemre tudjon majd járni."
"Soha életemben nem tapasztaltam gyönyörűbb családi ünnepet (Thanksgiving), mint 1992-ben egy amerikai családnál, ahol 6 testvér gyűlt össze a nagyszülőknél. Szerte az országból jöttek össze. Hozták a családjukat. 40-en voltunk. Nagy volt a szeretet. Pedig abban a családban voltak olaszok, dél-amerikaik, homokosok, egyedülállók stb..."
" Meggyőződésem, hogy az USA-ban azért élnek 10 évvel tovább az emberek, mint M.o-on mert pl. idős korban is a nyugdíjasok, ahelyett, hogy minden nap a temetőbe vagy az orvoshoz járnák, inkább elmennek önkénteskedni a helyi templomba, kórházba, stb. Itt nálunk a színház összes jegy szedő nénije önkéntes. Cserébe azt kapjak, hogy eljutnak ingyen koncertekre, színházi előadásokra. De sokan az önkéntes munkáért "csak" annyit kapnak cserébe, hogy van értelme az életüknek. Hasznos tagjai maradnak a társadalomnak."
 |
| Lewis & Clark College: séta út |
Emerson díjat kapott az LC Biológia tanszékének docense:
http://www.riverbender.com/articles/details/anthony-phillips-receives-2014-emerson-excellence-award-4933.cfm
A T-Mobile-nak van pay as you go opciója, 10 USD a SIM meg kezdésnek 10 USD-t raknak rá ami egy hónapig érvényes, aztán meg akkor töltesz rá refillt amikor akarsz
VálaszTörlés