H A N N A        M E N T




6. FEJEZET




( Szerző: Dreska Ildikó )



"A szél fú, ahová akar, s nem tudod, honnan jön és hová megy." 

"Minden életnek van egy vezérmotívuma. Nehéz ezt kihallani belőle. Életünk meséje szövevényes. Teli találkozásokkal, elválásokkal, búcsúkkal, reményekkel, kudarcokkal, diadalokkal és látszólag váratlan eseményekkel; gyermekek vagyunk, felnövünk, megöregszünk, családunk lesz, apák, anyák leszünk vagy éppenséggel magányosak…Mintha forgószínpadon élnénk, változik körülöttünk a történelem. Különösen az elmúlt évszázadokban hihetetlen gyorsulás észlelhető: egyetlen életben olyan változásokat, szerepcseréket, jelmezcseréket, árulásokat és önárulásokat, divatokat, forradalmakat, háborúkat, katasztrófákat éltünk meg, annyiféle politikai zenére kellett táncolnunk, hogy nemigen tudjuk kihallani belőle, melyik a mi dalunk – mikor szólal meg az a muzsika, amelyre táncolnunk kellene, mert ez most csakis a mi zenénk…Nemigen halljuk a nagy hangzavarban, mikor szólal meg a mi sorsszimfóniánk – vagyis az a külső-belső életfeladatunk, amelynek megoldására a születésünkkel vállalkoztunk. Az út, amin járunk, hasonlít egy folyóéhoz, mely a tengert keresi. Egy-egy életünk az időtlen folyamnak egy rövid szakasza. Aki a Lélek útjával foglalkozik, annak tudnia kell, hogy valahonnan jön és valahová igyekszik. Minden ember végtelen úton van.

Jézus a szél példáját hozza: A szél fú, ahová akar, s nem tudod, honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki a Lélektől született…"


( Müller Péter )


Tartalom:...mert, bár már nem vagyok UWC-s anyu, Campus hírek: Halloween, Bill Nye, portlandi magyarok szüreti bálja, Így néz ki egy tanhét, Minden amit eddig tudtam "kutyafasza" ehhez képest, Tyrion creek state park, Egy évezrednyi kritika a magyarokról, Hunky Blues, Why did you choose LC College?



...mert, bár már nem vagyok UWC-s anyu:

...csak ex- UWC-s anyu, de az viszont kitörölhetetlenül. 
Hiszen ott kezdődött el minden, és onnan halad tovább. Egészen biztosan,  egészen más irányba, mint amerre haladt volna nélküle.

Az elején még lelkesen meséltem, ha rákérdeztek a lányom külhoni életére (Szingapúr idején). 
(...és szerintem nem igazán volt olyan, hogy összefutottam bárhol ismerőssel és nem ez lett volna az első vagy második kérdés).
...És egyfolytában azt láttam, hogy semmit nem értenek az emberek abból, amit magyarázok
Nem mennek át az események, a dolgok, az élmények, és egyáltalán nem tudják hova tenni az érzéseimet. Nem értik, ami számomra egyértelmű, és én pedig azt nem értem, hogy mi ebben az érthetetlen.
Elmegyünk, elbeszélünk, elgondolunk egymás mellett. 
...és ebben senki nem hibás.
Ők itt élnek, a megszokottban, hasonló élményekkel, hasonló gondokkal és hasonló érzésekkel.
Én pedig itt élek,  meg félig Szingapúrban, meg Amerikában. Még akkor is így van, ha fizikailag sosem vagyok Magyarországon kívül. Hiszen mégis élem a szingapúri vagy amerikai rendszer, szokás, élet (majdnem) mindennapjait. 
...és a legnehezebb az, hogy a három közül nincs kettő, ami hasonló lenne egymáshoz.

Sokan azt hiszik: kint él a lányom. Jól van, elvan, nincs gondom rá, teszi a dolgát.
De ez egyáltalán nem így van. Ugyan úgy vannak kérdések, megoldásra, tanakodásra váró feladatok. Csak ezek most amerikai gondok, és nem tudjuk úgy megoldani, hogy leülünk és megbeszéljük a szobába. Meg nem úgy működik semmi, hogy könnyen utána járok, vagy eleve megtapasztalatom/ismeretem van róla. 
Nem tudom megdumcsizni a barátnőimmel, a szomszédommal, a gyerek oszt.társainak szüleivel...sőt sokszor még a saját rokonaimmal sem.
Nincsenek benne, nem értik, nem tudnak tanácsot adni. Ha mégis próbálkoznak vele, látom, hogy jó indulattal teszik , de az itteni minta az nem feltétlenül működik máshol. És sokszor ami itt működik, az kint nem életszerű! 

Tartom a kapcsolatot néhány volt UWC-s anyuval, és szerintem ha egy kivülálló hallana minket beszélni, nem értené egészen a dolgainkat.  
A beszélgetésekhez társuló érzések pedig egészen biztosan nem jutnának el hozzá. Egészen pici mértékben sem. 

Ezért valamilyen szinten kirekesztve érzem magam a magyar világból, a hasonlóból, a megszokottból. És ahogy telik az idő, egyre inkább nincs kedvem elmagyarázni senkinek sem, hogy mi az az UWC vagy mi volt Szingapúrban, és mi van Amerikában.

...és még nagyképűnek és lerázónak is tűnhet, amikor megadom a blogom elérhetőségét, vagy közvetlenül átküldöm az adott fejezetet, ami a kérdéséhez kapcsolódik.
Pedig ezt csak azért teszem, mert egyszerűen belefáradtam a magyarázkodásba, az életregény tíz perc alatt kibontásába. 

...és senkire nem haragszom, senkit nem okolok, ebben tényleg senki nem hibás. 
Máshogy-más úton alakult az életünk. Kevesebb a közös.





Campus hírek:

- Rengeteg a mókus.

- Minden tárgyilagosan hivatalos vagy hivatalosan tárgyilagos levél végén ott van egy utolsó mondat, ami így kezdődik: "Nagy szeretettel várunk..." vagy " Örülünk neked..."  vagy "Örülünk, hogy eljöttél hozzánk" ...stb.  

Átfordítva a magyar mintára: (azaz vizualizáljunk)
Közvetlen forma: 
Morcin berobogsz egyik reggel tegyük fel a Polg.mesteri hivatalba, hogy egy ügyedet elintézd. 
Az ügyintéző teszi a dolgát. Gépies, tárgyilagos, személytelen.
Ám közös ügyetek végeztével, egy laza mozdulattal átvetődik  az ügyintézői pulton, közben már mosolyra húzódik a szája. Odalép hozzád és egy barackot nyom a fejed búbjára. Örömből, mert eljöttél hozzá. Vagy kapsz egy nyálas puszit a homlokodra/egyszerűen csak megölelget. 

vagy


Közvetett forma: 

Kapsz egy hivatalos levelet a Polg.mesteri hivataltól, amiben tájékoztatnak, hogy nem tettél eleget X bejelentési kötelezettségednek.
A levél végén ott van az enyhítő körülmény és mi akkor is, most is, így is szeretünk mondat: Nagy szeretettel várjuk Önt hivatalunkban, március 12.-én, reggel 8 órakor. Reméljük, nemsokára találkozunk. Barátsággal: Szabóné Szabó Szilvia ....

Próbáltam elérni , hogy inkább ne szerelmeskedjük túl a hivatalos dolgokat, mert itthon nagyot néznek. De rájöttem, esélytelen, mert Amerikában,  ez így megy. 
...aztán el is gondolkodtam rajta, hogy azért ez mennyire reménykeltően cuki. 
... és lehet érdemes lenne átreformálni a hivatalos ügyeink és levelezéseink bonyolítási módját magyarban is. 

-  az adminisztrációs pontosságon lehetne mit javítani, ami ott lazán elmegy, azon itthon egészen biztosan kekeckednek.


- Halloween: Sokan azt hiszik, ez tipikus amerikai ünnep, pedig nem. A gyökerek régmúlt kelta korokra nyúlnak vissza. 
Elsősorban az angolszász országokban népszerű, de mára már az egész világon elterjedt – így Magyarországon is.
Bár őszintén szólva, mi itthon sosem tartottunk Halloween napot/estét. 

Halloween éjszakája egyébként október 31-ére esik.

Halloween estéjéről a legtöbb embernek jelmezekbe öltözött, édességeket gyűjtögető gyerekek, széles vigyorral világító töklámpások és titokzatos horrorfilmek jutnak az eszébe. Azt azonban kevesen tudják, hogy ez az egyik legrégibb ünnep, amely az évszázadok során összemosódott római Pomona-nap, kelta Samhain ünnep és a keresztény halottak napjának jegyeit hordozza magában.

"Eredete egészen a római időkre nyúlik vissza. Amikor a rómaiak elfoglalták a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területeit, a kelták ősi hagyományai keveredtek a rómaiak szokásaival. A kelták egyik legszentebb ünnepe a Samhain volt, amit napisten tiszteletére rendeztek és amelyik egyben az újév, valamit a sötét és hideg évszak kezdetét is jelentette. A kelta hit szerint az újév előestéjén, vagyis október 31-án a napisten a halál és sötétség fogságába került, a halottak lelkei pedig ezen az éjjel vándoroltak a holtak birodalmába. A druidák szent helyeiken gyülekezve áldozatokat mutattak be az isteneknek, és különféle szertartásokkal próbálták távol tartani a szellemeket, megkönnyítve vándorlásukat.

Ez a hagyomány később keveredett több római ünneppel is, mint például a holtak emléknapjával (Felaria vagy Parentalia) és a gyümölcstermést köszöntő Ponoma-nap szokásaival. Ez utóbbi szimbóluma volt a halloween ünnep mai formájában fontos szerepet játszó alma is. A kereszténység terjedésével ezek régi hagyományok nem merültek feledésbe, hanem részleteiben beépültek a római katolikus egyház által tartott mindenszentek és halottak napja ünnepkörbe. A hívők számára október utolsó napja jelentette a legvékonyabb választóvonalat a holtak és az élők világa között. Az ősi hiedelmek szerint az eltávozott lelkek ezen a napon kelnek útra és próbálnak meg visszatérni az élők világába. A hívek tűzgyújtással, felvonulással ünnepeltek, valamit különféle jelmezekbe öltözve próbálták megtéveszteni a szellemeket, hogy azok maradjanak távol otthonaiktól.

Az ünnep főként a skót, ír, valamint walesi közösségekben maradt fent, a kivándorlók azonban magukkal vitték ezt a hagyományt Észak-Amerikába is, ahol az egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Később – az amerikai kultúra részeként – a világ számos részén elterjedt, és az utóbbi pár évben meglepően híressé vált Nyugat-Európában is. Maga a halloween szó mindenszentek előestéjét jelenti, amely az angol “All Hallows Eve” kifejezés rövidített alakjából alakult ki.


A halloween jelképei

Az idők folyamán talán a töklámpás (Jack-lámpa, angolul Jack-o’-lantern) lett a halloween egyik legfontosabb jelképe, amelynek története szintén kelta eredetű. A monda szerint Jack egy részeges, de éles eszű naplopó volt, akinek sikerült megtréfálnia magát az ördögöt is. Miután a tivornyák végeztével az alvilági figura rendszeresen zaklatta őt, ezért Jack felcsalta egy hatalmas fa tetejére. Miután jó magasra mászott, egy keresztet vésett annak törzsbe, hogy ellenfelét így megakadályozza a lejutásban. Jack később elengedte az ördögöt, de megígértette vele, hogy nem kísérti őt többé. Halálakor a mennyországba csínytevései és haszontalan élete miatt nem engedték be, ám a pokolba sem találhatott otthonra – örök száműzetésre ítéltetett. Jack egy izzó fadarabot vihetett csak magával a pokol tüzéből, hogy ne kelljen vaksötétben kóborolnia. A lángokat egy takarmányrépából (melyet később az amerikaiak sütőtökre cseréltek) kivájt mécsesbe zárta, és a mai napi folytatja bolyongását a mennyország és a pokol kapuja között.

Amerikában halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik házról-házra kopogtatva az angol “Trick or treat!” (szabadon fordítva “Csokit vagy csalunk!”) kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. A gyerekek a legtöbb esetben édességet kapnak, de vannak felnőttek akik inkább a “csínyt”, vagyis a játékos fenyegetést választják. A kicsik és nagyok egyaránt változatos, többnyire túlvilági hangulatú maskarákat öltenek magukra és általában baráti társaságban, jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet. Ezt a szokást nagy valószínűséggel az angol, ír és skót bevándorlók vitték magukkal és honosították meg az Egyesült Államok területén.

A hagyományos halloween játékok is igen népszerűek az amerikai gyerekek körében: az almahalászat, melynek célja egy vízzel teli vödörből szájjal kiszedni az almát vagy a madzagra fázött édességek elfogyasztása anélkül, hogy a kezeiket használnák."





Tücsivel, a magyar lánnyal (aki nem jár az LC-re, és már korábban írtam róla) tök-faragtak:



Ő Halloweenkor dolgozott a campus konyháján, ahol mindent az "ünnep" szelleme hatott át.
Volt jósda egy elkerített sarokban, és a svéd asztalos résznél a kaja között egy Halloweenes lány ült, vagy éppen felugrált, hogy ijesztgessen. 

Bepillantás az eléggé bizarra sikeredett utcai Halloweenes dekorációk közé: ( nekem ez az egész: Sok-sokk) http://hungeleno.wix.com/hungel#!Zombik-és-csontvázak-tanyáznak-már-mindenütt-a-kertekben/cmbz/83B2A50E-10C6-43D4-B08B-BEF3FAE400D0
- Vannak kint egyébként érdekes dolgok, amikre itthon csodálkozva mindig azt mondom: - Jesszus! Kicsit eszementebb, sokkal lazább, sokkal szabadabb, határok nélkülibb és fásulás mentesebb az élet. Nekünk ez furcsa. A hiba nem biztos, hogy a gépezetben van, inkább a természetbeli, kulturális, szokásbeli különbségekben. 

- Bill Nye az LC-n: ...és, hogy ki ő? Íme: http://www.biography.com/people/bill-nye-20950589#synopsis




LC fotója

LC fotója


- És Bill Nye előadása után, -igaz nem az elejére-, de odaért a portlandi magyarok október 25.-i szüreti báljára is: 

A fotókat készítette: Márta Szabatin
A videókat készítette: Kristóf Tahy

A Bóbita magyar iskola tanulóinak műsora: 
https://www.dropbox.com/sh/l2614ectc69cqs4/AACBVwGpmcFVFGmTq2qaesp-a?dl=0








- Újabb 20 perces gyors rajzok




- Most már tényleg általában minden nap esik az eső
- Így néz ki a vega kaja az LC-n: 




Így néz ki egy tanhét:

Természetesen, ez a mostani szemesztere tanhete csak!

(egy óra, nem mindig egyenlő 60 perccel, hanem annál gyakran több (jóval vagy kevésbé jóval)

- Matematika (Smith féle Calculus I.): 4 órája van belőle/hét, + amit tanulással általában rá kell tölteni az 12 óra/hét.

- Kémia: 3 órája van belőle/hét + 1x3 órás labor + 1x 1 alkalom diszkurzus + amit tanulással általában rá kell tölteni az 12-14 óra/hét.

- Művtöri: 2 órája van belőle/hét + amit tanulással általában rá kell tölteni az 6 óra (de ez általában mindig több).

- Angol nyelv és irodalom (Kutatás és felfedezés) : 3 órája van belőle/hét + amit tanulással általában rá kell tölteni az 9 óra (de ez általában mindig több, mert vannak kötelező olvasmányok is).

Rengeteg az esszé írás, a házi feladat, a dolgozat és minden szemeszter végén van még a nagy záró vizsga. 

Ha jól számoltam, ez heti 57 óra tanulással töltött idő minimum (de ez általában ennél több, mivel nem 60 perces egy tanóra)
Reggel 8-este 22 óráig van 14 óra/nap. És 14x7=98 óra
Tehát ha reggel 8- este 22 óráig megállás nélkül tanul, akkor marad= 98-57=41 órája/hét.
Ami napi szintre lebontva: 5, 85 ( majdnem hat)óra
Igen ám, de dolgozni is kell:  4-4,5 órát/alkalom, hetente 3x minimum. (ebből egy a péntek, egy a vasárnap). Tehát akkor lejön 4x3=12 óra.

41-12= Marad 29 óra/hét vagyis 4,14 óra/nap amiben eszik, mos, vasal, takarít, öltözik, pakol, ügyeket intéz, olvas, megnéz egy filmet vagy kimozdul vagy szombatonként skypol a családdal. Vizsgaidőszakban (általában két hetente vannak ilyenek) még kevesebb idő marad, meg nyilván akkor is, ha valami kavics kerül a gépezetbe.

Az előző 5. fejezet ITT!   - ben írtam az osztályozási rendszerről.
Amit minimum ki kell, hogy hozz magadból, hogy a mester vagy doktori képzéseken a felvételinél szóba álljanak egyáltalán veled, az a 90%!!!
Kemény!







Minden amit eddig tudtam, "kutyafasza" ehhez képest:

Először is elnézést a csúnya szóért, de ez a legenyhébb és legvisszafogottabb, ami most hirtelenjében eszembe jutott... igazán csendesen fogalmazza meg a mostani érzéseimet, véleményemet és gondolataimat. 
Nem fogom tudni kibontani gyakorlatilag semennyire most ezt a témát, mert... mert, még nincs itt az ideje! De dolgozom rajta. Összetörve-töretlenül! Határozottan-határok nélkül!

Igen, egy tipikus aggódó, érzékeny, hangulatváltozós anya vagyok...Nem híve a "Hej, ráérünk arra még!"-nek, és a "Majd lesz valahogy!"-nak. Szeretek előre tervezni, tisztán és pontosan látni, kitűzni és lépésről-lépésre a tűzés felé haladni. 
Most azonban kijelenthetem , hogy engem is elért a bizonytalanság fullasztó szmogja, és néha nyomasztóan betakar. 
Éjjel-nappal járnak az agytekervények, jegyzetelek, gondolkodom, töprengek. Elképesztő sok cetli van az asztalomon. Szavak, fél - és befejezett mondatok. 
Egy sötét és ismeretlen zsákutcába kerültem. Néha csend van, néha nem. Néha fázom, néha melegem van. Néha azt hiszem megtaláltam a kijáratot, aztán ráébredek, hogy mégsem.  Néha cserbenhagynak az elvileg mindig pontos megérzéseim, néha elfelejtek megérezni. 
Egyet viszont egészen biztosan tudok.
Egy szakasz lezárult!
És egy teljesen új és ismeretlen kezdődik el!
Ezt érzem a levegőben, a vízben, a föld szagában, a levelek rezgésében, a kutyánk szemében.

 ...

Az utóbbi pár (jó pár) hónapot többek között azzal töltöttem/töltöm..., hogy vizsgálódtam, informálódtam arra vonatkozóan, hogy mekkora-milyen esélye van a külhonba szakadt fiataljainknak egyszer, majdan hazajönni, és itt folytatni  a tanulmányaikat. (vegyünk egy Bsc, Msc, orvosi képzést)...
Elismertetni a kint szerzett tapasztalatot, tudást, bizonyítványt ( IB, Bsc, Pre-med, ... ), idegen nyelvet és szakmai idegen nyelvet.
(Itt természetesen nem azokra gondolok, akik pár hónapot vagy 1-2-3 évet töltöttek külföldön, hanem akik ennél jóval többet.  ... és nem is azokra, akik magyar egyetem által kerültek ki.)

Az a tortúra mind hivatali, elismertetési, elfogadási, felülvizsgálati, szakértő bizottsági, anyagi, ide-oda tologatási, időbeni elhúzódási, hozzáállási, totális káoszi, értelmezési, jogszabályi, rugalmatlansági, tolerálatlansági, (mert ugye mi vagyunk a világ etalon nemzete minden téren).....stb...stb...címen ami vár egy ilyen diákra, az valóban "kutyafasza" ahhoz képest amit eddig tudtam, láttam, hallottam, tapasztaltam!

...Befejez... nyel...visszafog...nem lázad...nem idegtép...nem gyomorgörcsöl...nem fon be hajat...nem hány...! 

Nem ragaszkodnak hozzá, hogy termővé tedd itthon azt, ami kint -akarva és akaratlan- a cipőd talpára ragadt! 
( ez egy majdnem kigördült, de még idejében elmorzsolt könnycsepp )


Úgyhogy az én lelkem, minden külhonban töltött évbe belehal egy kicsit. 
A magyarországi mindenféle hozzáállás, a biztosnak hitt-bizonytalanná tétele miatt. 

Ez már nem az a hamuban sült pogácsa amit régen a tarisznyájába kapott a vándorlegény, aki elment messzi földre, hogy szerencsét próbáljon. 
Amikor a legénykének, tele volt a szíve bizakodással, hittel és büszkeséggel. A kilométereket róva, meg-megállt és jóízűen beleharapott az otthonról kapott pogácsába. Amint eszegeti, elmosolyodik és arra gondol, hogy milyen jó is lesz majd neki, mert ha visszatér ölelve várják, megbecsülik, ezernyi lehetőség ajtaja tárul ki előtte. Értéket kap amit hozott, átélt. Valamit, amit itthon talán hasznosíthat...ami segít, előre visz, változtat, újít az otthoni dolgokon. A hazáján, a népén. 

Ez a pogácsa, ez a mi pogácsánk: egy szénné égett, só és szeretet nélküli, kukacos-dohos lisztből-lelketlenül összegyúrt maszlag. Mostohábbnál-mostohább pogácsa. 
Szülőhaza sütötte - mostoha pogácsa.

Ilyen valóban nincs még egy a világon...


A kép csak illusztráció!





Tyrion creek state park, Portland









































Egy évezrednyi kritika a magyarokról:

http://www.gyongyharmatoscsudafa.info/egy-evezrednyi-kritika-a-magyarokrol/


HUNKY BLUES: 

Lenyűgöző dokumentumfilm a múlt század eleji kivándorlás történetéről, korabeli filmbejátszásokkal, fotókkal, "amerikás-magyar" riportokkal, versekkel, levelekkel és nótákkal. 

https://m.youtube.com/watch?v=9B5IsDwOFls



Why did you choose Lewis&Clark College?

1 megjegyzés: