H  A  N  N  A        M  E  N  T      


14. FEJEZET





(Szerző: Dreska Ildikó)



„Hidd el, hogy mindent elérhetsz. 
Higgy benne, és ez épp elég.
 Higgy abban, hogy helyreáll, hogy megtörténik, hogy eljön, hogy bekopogtat, hogy igenis van, mert van. 
Csak kitartás kell.
Pofonok jönnek, de akármennyire is fáj, neked mindig erősebbnek kell lenned. 
És erősebb is leszel.
 Elkapod az öklét, és úgy lenyomod, hogy soha többet nem jön vissza. Aztán meg majd kapsz újat. Újabb pofonokat. 
De amíg van erőd, és miért ne lenne, felveszed vele a kesztyűt, és igenis harcolsz. 
Ugyanis van, hogy nem az Élet üt, hanem te saját magadat, az Élet meg csak segíteni akar.
 A kezét nyújtja, te meg azt hiszed, bántani akar.”



Tartalom:
Mik azok a szakon kívüli-kötelező tárgyak?, Egy hét tavaszi szünet (sok-sok fotó Portland, Kah-Nee-Ta indián rezervátum, Frog Lake, Clear Lake ), 5 ok amiért nem tartanak össze a külföldön élő magyarok cikk és az amerikában élő magyarok véleménye erről, Amerika abszurd törvényei


Mik azok a szakon kívüli, kötelező tárgyak?


Az USA-ban úgy működnek a Liber arts collegek, hogy a szimpla , vagy éppen dupla majorodon / vagy szimpla major+ minorodon kívül vannak kötelezően tanulandó tárgyak.
A tárgyakon belül persze van számos kurzus amiből választani lehet.
A nemzetközi diákokra másabb, kötelező tárgy lista vonatkozik, mint a helyi diákokra.

Ez elvileg és gyakorlatilag is azért van, hogy a diákok látókörét szélesítsék, és ne csak a választott szakra koncentráljanak. 
Ha ezeket a kötelező tárgyakat nem teljesíti valaki, akkor diplomája sem lesz.

Van egy csomó kurzus, ami a kötelezően teljesítendőkből érdekes lehet, de adott esetben mégsem tudja felvenni a diák, mert előfeltétele egy másik kurzus ( egy bizonyos elvárt/alap kurzus teljesítése után vehető csak fel ), és van egy csomó felesleges, valószínűleg sosem hasznosítható (a mai divatos szóval "büfé" ) kurzus is. 

Hogy jó, vagy nem jó ez a kötelező tantárgyasdi, azon lehet elmélkedni...ugyanis a max. 19 kreditbe/szemeszter felvehetők közé így muszáj ezt is besuvasztani, pedig lehet, hogy az ember gyereke inkább a választott szakjainak kurzusaiban mélyedne el jobban. Egyrészt mert érdekli, másrészt, mert hasznosabb.

Ha szabadon, időkorlát nélkül lehetne kreditekkel dobálózni, és nem kellene szigorú négy éves terv szerint haladni a választott majorral/majorokkal...akkor bizonyára nagyon mókás lehet ilyen hasznos/nem hasznos kurzusokkal elütni az időt.

Ha még a nyelvtanulás lenne kötelező , annak  örvendeznék is, mert van értelme....de a nemzetközi diákoknál nincs  kötelező nyelvi kurzus, ha az anyanyelvük nem angol...ezért van az, hogy ők csak az angol irodalmat választhatják un. nyelvként, ami valójában itt nem is nyelvi kurzusnak számít, hanem kutatásnak.

Liber Arts collegekban, nemzetközi diáknak, tehát kötelezően fel kell venni:

  •  2 db testnevelés kurzust
  •  2 db társadalom tudományos kurzust
  •  nemzetközi diákoknak 2 db angol nyelv és irodalom kurzust
  •  1 db művészeti kurzust
  •  1 db természettudományos kurzust. 

Bővebb információ erről: ITT!



A tavaszi szünetben ezeket a könyveket olvasta ki.


Egy hét tavaszi szünet
( March 23-29.)

A téli szüneten kívül (ami majdnem egy hónap), egyetlen szünet van, ez pedig a tavaszi szünet az egy hetével. A szünetet Tücsinél és nagypapánál töltötte (ismételten köszönjük szépen!).

Hogyan telt?

  • Tanulással
  • Olvasással
  • Filmezéssel
  • Kertészkedtek: gazoltak, sövényt nyírtak
  • Sütöttek-főztek
  • Ellátogattak az Oregon Museum of Science and Industry -ba https://www.omsi.edu/
  • Találkoztak és csavarogtak Daviddel, aki a volt szingapúri tanár úr fia
  • Portlandet jártak
  • Elmentek  a Kah-Nee-Ta indián rezervátumba, a Frog Lake-hez, a Clear Lake-hez.


Itt elég gyakran ilyen az idő. Sokat esik.
De ennek is megvan a varázsa: pld. ezek a hihetetlen színek.




















Itt már tulipánosodik...





Bármelyikben laknék, csak ne állna ilyen forgalmas helyen...

Aptyával megöregednénk egy ilyenben...mondjuk a tengerre vagy hegyekre néző terasszal...és az autó is megfelelne...









































KAH-NEE-TA INDIÁN REZERVÁTUM - FROG LAKE - CLEAR LAKE



























Mini golf pálya- amit ki is próbáltak





































5 ok, amiért nem tartanak össze a külföldön élő magyarok:

A velvet.hu-n született egy érdekes cikk. ( Forrás:erre kattintva. )
Bár már ezzel a témával ITT ebben a fejezetben!  foglalkoztam, elég érdekesnek találtam ahhoz, hogy újra elővegyem. 


"1. Nem azért mentem ki, hogy továbbra is magyarok közt legyek:

Azzal kapcsolatban, hogy próbálta-e más magyarokkal felvenni kint a kapcsolatot, ezt mondta nekem a 37 éves Réka, aki az egészségügyben dolgozni ment ki másfél évre külföldre, de a másfél év elteltével haza is jött: „kifejezetten nem kerestem a magyarok társaságát, mert úgy mentem ki Németországba, hogy ha kimegyek, akkor oda szeretnék beilleszkedni, és nem egy magyar rezervátum részét képezni. Szeretem azt az országot, kifejezetten befogadóak voltak, programokra hívtak meg teljesen idegenként.”

A magyarok nyilván összetartóbbak voltak külföldön a XX. században, amikor úgy disszidáltak, hogy szinte semmilyen kapcsolattartás nem volt lehetséges az óhazával. Teljesen más a helyzet most, amikor létezik egyrészt a Skype, másrészt bármikor haza szabad ugrani és léteznek fapados légitársaságok. Réka tudta előre, hogy másfél év után úgyis hazajön, akkor minek próbáljon meg kismagyarországot csinálni német környezetéből? 10 év kintlét után nekem se lettek olaszországi magyar barátaim – de négy hónapnál tovább folyamatosan soha nem is voltam távol az országtól. Szóval az biztos, hogy minimális honvágy kell ahhoz, hogy az ember felvegye a kapcsolatot más kinti magyarokkal, de a honvágy enyhítésének azért ma már vannak más formái is azon kívül, hogy az ember sorstársaival találkozgat külföldön.


2. Ezekkel az emberekkel Magyarországon nem barátkoznék:

Még a kezdet kezdetén volt, hogy egyszer úgy döntöttem, elmegyek a torinói magyar misére, mert mindig hallottam, hogy a külföldön élő családtagjaim magyar misékre járnak. Hát én is voltam egyen, a mise nem volt semmi különös, de utána volt egy kis beszélgetés, ahol hamar megállapíthattam, hogy bár ezekkel emberekkel semmi baj nincs, aranyosak, de otthon azért nem tartanám velük a kapcsolatot. Attól még, hogy ugyanabból az országból származunk, egy bizonyos ponton túl nem fogunk közös témát találni.

Kata barátja munkája miatt dél-Amerikában él, és az ő beszámolójából is az tűnik ki, hogy egy barátság kialakulásához egyszerűen nem elég annyi, hogy a másik is magyar: „A Startup programnak köszönhetően fél évente jön egy újabb magyar brigád, de inkább a saját nemzetközi hálójukon belül mozognak és nem is igen lépnek abból ki. Szóval velük próbálkoztunk, de egy-két közepesen kellemetlen alkalomnál többet nem sikerült még velük összehozni. Eléggé fent hordják az orrukat, én meg azt sem tudom néha, hogy miről beszélnek. Nemrég érkezett egy új magyar lány, ő Angliában ismerkedett meg az itteni férjével, de ő meg éppen múlt héten szült, úgyhogy valószínűleg nem lesz ebből sem nagy barátság. Így is csak azért találkoztunk egyszer, mert elhozott nekem egy felsőt Budapestről az anyukája.”

Hasonló tapasztalatai vannak Gabinak, aki egy évig élt Londonban 20 éves kora körül, hogy nyelvet tanuljon. Ő ugyan találkozgatott kinti magyarokkal közben, de ezek felszínes kapcsolatok maradtak: „mivel ebben az időben még csekélyke volt a nyelvtudásom, kerestem a kinti magyar lányokkal a kapcsolatot. Találtam is kettőt, mind a ketten pár utcára laktak tőlem. Tulajdonképpen már akkor tudtam, hogy ezek nem örökéletű barátságok lesznek, sokkal inkább haverkodott mindenki. Úgy gondolom, ez amolyan „csak ne legyek egyedül” dolog és ilyenkor bárki jó, aki megérti a nyelvedet, különösen egy ismeretlen országban.”




3. A magyarok összeférhetetlenkednek és áskálódnak:

Nekem ehhez a ponthoz kevés saját hozzáfűznivalóm lenne, de persze ez azért is lehet így, mert szinte alig találkozom kinti magyarokkal, ezért lehet, hogy nekem külföldön más magyar soha nem tett keresztbe. Másról számol be azonban az, aki viszont megpróbálta felvenni a kapcsolatot a többiekkel, például a fent már említett Gabi, aki később Spanyolországban is élt két évig: „először itt is kerestem a magyarokat, mert egy kukkot nem beszéltem spanyolul, de amikor többször is kellemetlen helyzetbe kerültem magyarok áskálódása miatt, feladtam. Egyébként sem a nyelv használata hiányzott, csak úgy gondoltam, több segítséget kaphatok egy hazaitól, illetve egyszerűbb a kapcsolatok építése. Persze volt pár magyar, akikkel jól kijöttem, de leginkább marokkóiak, franciák, angolok és svédek voltak, akikkel szoros barátságot kötöttem.”


Más is megerősíti Gabi tapasztalatait. Daniella a férjével és gyerekeivel ment ki Németországba éppen egy éve. Ő így mesél arról, hogy miért nem haverkodtak össze más kinti magyarokkal: „amikor kiköltöztünk, egy ideig mindenféle internetes fórumokon próbáltam felvenni a kapcsolatot itt élő magyarokkal, és nagyon meglepett, hogy nem szívesen ismerkednek egymással. Akikkel a legelején mégis sikerült egy-két mondatot váltani, azok elmondták, hogy azért kerülik honfitársaikat, mert folyamatosan megy az utálkozás, egymás zsebében turkálás.

Persze amíg az ember nem tapasztalja ezt a saját bőrén, el sem hiszi. Hát mi szinte egyből tapasztaltuk. Az internetes magyar csoportokban egymásnak esnek az emberek, konkrétan gyűlölködnek, elhordják egymást mindennek, lehetetlen megmaradni egy ilyenben, pedig hasznos is lehetne tapasztalatcsere céljából. Internetes naplót kezdtem vezetni a kinti életünkről, mire az egyik magyar konkrétan zaklatni kezdett, rendőrségi ügy is lett belőle, feljelentettük. Egy másik magyart folyamatosan az érdekelte, miből élünk meg kint, mennyit keresünk, vettünk-e fel segélyt. Ha nem vettünk fel segélyt, miért nem, miért megy ennyire jól nekünk, miből volt pénzünk céget alapítani. Komolyan, elképesztő sztorikon vagyunk túl.”


4. Aktívan bujkálunk egymás elől:

A fent idézett Daniella hozzátette, hogy azért van két magyar család, akikkel néha összejárnak, így írja le megismerkedésüket: „mindkét család az utcán szólított le minket, mert észrevették, hogy magyarok vagyunk. Amúgy ez ritka, a magyarok általában csendben maradnak, ha meghallják, hogy valaki magyarul beszél a környezetükben. Amúgy itt egy magyar vendéglős próbálta összerázni a csapatot, de a magyar találkozókra nem megy el szinte senki. Mi egyszer voltunk, rajtunk kívül pedig még egy család, pedig nagyon sok magyar él a környékünkön.”

Ezt csak meg tudom erősíteni, rám is jellemző. Persze mivel nekem nincsenek Olaszországban magyar ismerőseim, nem szoktam magyarul beszélni senkivel az utcán, ezért nincs, aki leszólítson. Az nyilván látható (és hallható) rajtam, hogy nem vagyok olasz, de hogy pont magyar lennék, azt ezek szerint a többi magyar se szokta észrevenni, mert még soha nem szólított meg senki, hogy nahát, magyar vagyok-e.

Velem viszont megesik, hogy a városban magyar beszédet hallok, és soha, de soha nem fordult még elő, hogy odamentem volna a magyarul beszélőkhöz azzal az elég triviális kérdéssel, hogy „nahát, ti is magyarok vagytok?!”, hanem automatikusan semleges arcot vágva elindulok a másik irányba. Nem tudom, honnan ez a talán szégyellnivaló beidegződés, de mentségemre legyen mondva, hogy Milánó vagy főleg Velence belvárosában annyi a turista, hogy köztük azért kb. óránként lehet magyar szót hallani – most minek szólítgassak le random turistákat? Mindenesetre elég nehéz olyan magyarokkal összetartani, akik direkt bujkálnak a többiek elől.


5. A politika is szétválaszt:

Az első pontban már idézett Réka ezt is hozzáfűzte beszámolójához a Németországban töltött másfél évről: „volt egy negatív élményem egy magyar kollégával, aki kevésbé volt készséges abban, hogy beilleszkedjek. Ő erősen hangsúlyozta kint a magyarságát, magyarul szólt hozzám a német kollégák előtt, ami nem illendő.”

Kissé paradox lelki folyamat lehet ez, de tény, hogy van olyan, akiben pont attól, hogy elhagyja a hazáját, nagyon felerősödik a magyarságtudat. Amikor Milánóból ideiglenesen Skandináviába költöztünk, mi is háromszínű szalaggal díszítettük fel otthon az egyik lámpát, ha már a piros-fehér-zöld csíkok Olasz- és Magyarországra is emlékeztetnek egyszerre. Otthon sose raknék ki nemzetiszínű díszt, de kint én is kitettem egyet egy időre, azonban nálam ennyiben ki is merült a kinti magyarkodás. Másnál viszont sokkal inkább előtérbe kerülnek a cifra szűrök, a zászlók, a címerek és ami igazán problematikus: az olyan politikai nézetek, amik otthon Magyarországon is igen erősen megosztják a közvéleményt. Szóval a hazai politika a kint élőket is ketté tudja választani, hogy ennyivel is nehezebb legyen az összetartás." 

Amit erre a cikkre az amerikában élő magyarok reagáltak:

Jó kis cikk! Én még csak 6 éve vagyok itt, de többnyire a 4-es ponttal értek egyet. Ahol mi vagyunk rengeteg európai van. A magyarokon kívül minden nemzet összetart. Honvágyam nagyon ritkán van, szüleim itt laknak a szomszédban. Ha valaki segítséget kér tőlem (akár magyar - akár lengyel stb) a lehetőségekhez mérten segíteni szoktam. Van néhány érdekes sztorim...
Pár hónapja álltam a postán. Hallom,  hogy vki mondja " misztör faksz plíz..." Erre szegény postai dolgozó: wow i don't understand you...
Oda lépek, tudok- e segíteni? Erre a hölgy nem túl kedvesen" nem kell meg tudom oldani..." A postás külön kérte, hogy segítsek neki elmagyarázni: nincs a postán fax szolgálat."

"Jó cikk, egy az egyben igaz. Éltem Londonban. Talán a második napon Oxford st.-en egy kis boltban hallottam magyarokat. Én oda futottam kérdezni valamit persze magyarul, erre elfordultak és közölték,  kérdezzek mást. 
De vannak jó barátaim is,  akik a mai napig írnak,  meg beszélgetünk.
Amerikában egy kedves magyar hölggyel találkozom, a többiekkel nem, mert nem túl befogadóak, megértőek. De vannak nagyon kedves, nem velem nem egy városban élő magyarok, akikkel viszont napi szinten sms- ezek vagy beszélgetünk." 

"Repülőn hazafelé hallom, a mellettem ülők magyarul beszélgetnek. Örömmel köszönök nekik magyarul: Jó napot kívánok! Zavartan rám néztek (férj-feleség), majd vissza sem szólva elhúzódtak."

"Sokáig kutattam rokonaim után Mo. területén...M.... nincs is sok. Ahányat találtam a magyar telefonkönyvekben, mindet felhívtam. Egyik sem vállalta velem a rokonságot."

"Nekem sok jó tapasztalatom van magyarokkal. Több jó,  mint rossz. Ez olyan adok-kapok. Ha valaki szívesen segít, és ad,  az vissza fogja kapni ugyan ezt. Aki savanyú és eleve úgy áll a kérdéshez, hogy a magyarok nem tartanak össze, annak igaza lesz. Anno laktam ingyen egy magyar családnál két hétig. A mai napig tartjuk a kapcsolatot."

"Egy szép napon, rámtalált egy magyar fiatalember, aki a helyi S.-nál melózott. Minden hétvégét nálunk töltötte, mi meg szívesen fogadtuk. Amikor a cég áthelyezte más országba, mintha sohase ismertük volna egymást... Kicsit fáj. " 

"Otthon sem összetartóak már az emberek. Irigyek, kétszínűek, utálkoznak, rosszindulatúak. Ez volt az egyik ok, amiért nem mentem haza. Itt 2 magyar társam segített beilleszkedni, és magyar cégtől kaptam munkát. Szerintem nem nemzetiség, hanem embere válogatja, hogy kik mennyire összetartóak."
" Szerencsére vannak kivételek. Én ezen emberek közé tartozom. Kinti magyar barátaink, valóban barátaink mindenféle téren. Köszönöm nekik."

" Érdekes cikk, és talán az 5. pont nem is fedi mindazt amiért nem barátkozunk egymással.   Nekem személyes tapasztalatom az irigység , féltékenység...Amíg kezdő voltam, azért nem beszélgettek velem, mert segítségre szorulónak láttak. Amikor már helyre jöttem, akkor meg azért nem mert .... " csak szerencsés voltál , nekem is lehetett volna... " gazdag ? szegény ? okos ? műveletlen ? sok az előítélet. Nekünk így nincs is sajnos baráti körünk."

" Én nem forgolódom magyar körökben. Ha kérnek,  próbálok segíteni, de még nem igen volt benne köszönet. Rio de Janeiróban ráköszöntem pár éve magyarokra, elnéztek a fejem fölött. Lehet megérdemeljük a sorsunkat? Már nem érdekel, úgy őszintén. Mindenki pletykás, egymást hátba döfik. Ebből nem kérek."

"Egy dolog üt meg azonnal ebben a cikkben: először is, szinte mindegyik példa Európából van. A  kivándorlók hazaugranak, amikor akarnak: Másfél év után haza költöznek stb... Látszik, hogy semmi szándékuk nincs letelepedni."

"A magyarok sehol nem tartanak össze!"

"Nekem nagyon jó tapasztalatom van az amerikai magyarokkal. NY-ban a legjobb barátaim magyarok voltak. Később Denverben , Los Angelesben , és Floridában is. Rengeteg segítséget kaptam magyaroktól és sokuknak segítettem az évek során. Nincs sok időm barátokkal lógni a gyors,  hajtós életstílus miatt, de nem is kerülöm a magyarokat. Én az a típus vagyok, aki rájuk köszön a boltban. "

"Ez a "magyarok nem tartanak össze" mondat engem most már egyre jobban bosszant! Ugyanolyan emberek vagyunk, mint bármelyik más nemzet fiai. Sem nem jobbak, sem nem rosszabbak.Vannak akik megfelelnek az értékrendünknek ,vannak akik nem. Ehhez semmi köze nincs az összetartásnak. Lengyelek, franciák, izraeliek véleményét tudom felhozni példának: ők szintén az összetartás hiányán keseregnek.....Gondolom a barátokat szimpátia alapján válogatjuk. Ha ez így van,  akkor csak azért,  mert valaki magyarul beszél külföldön, miért kellene, hogy a barátom legyen?! Szerintem inkább a segítségnyújtás módját nem ismerjük, és túl magasak az elvárásaink egymással szemben ..... A beilleszkedésről pedig csak annyit, hogy pontosan a könnyű integrálódás miatt tűnnek el a magyar kötődések. Tetszik-e vagy sem, egy helyről jöttünk, magyarok vagyunk, és amikor véleményt formálunk, saját magunk is tükröződünk benne."

"Én próbáltam összetartani nagyon sokáig, de nem lehet.
Már nem is érdekel."

"Biztos van benne sok igazság, de nézzük azt is, hogy vannak magyar iskolák, cserkészek, kulturális programok amiket mind csak egy közösség erejével lehet létrehozni.
Ha  mindenki utálná egymást ezek nem léteznének." 

" Az utálkozás,  és az irigység Hungarikum lett !"

" Nem mindenben osztom, ugyanis mindig kettőn áll a vásár. Mindenhol vannak olyanok akik nem társaság függők, és vannak akik azok. Ne higgyétek, hogy más népeknél ez másképpen van. Csak mindenáron rá akarják húzni a magyarra, ezt a nem összetartó jelzőt. Ez így nem igaz. Igenis a mi kis csapatunk sokszor jön össze, és vannak emberek a társaságban, akiknek az "összetartás" a feladata és jól végzik a munkájukat. Nem akar senki senkit megváltoztatni és mindenki elfogad mindenkit, olyannak amilyen. Ha szüksége van valakinek segítségre, akkor számíthatunk egymásra. Együtt örülünk a másik sikerének és örömének és minden együtt töltött idő feltöltődés. Felfogás kérdése is ez. Vessük el ezt a negativ jelzőt, és legyünk büszke magyarok. Addig ne mondjunk lesújtó véleményt a magunk közé valókról, amíg bármelyikünk hasonlóan gondolkodik, vagy viselkedik. Fogadjuk el, ha valaki nem akar magyar létére, magyar emberrel kapcsolatot tartani. Talán a nyelvtudását akarja csiszolni, ha több időt tölt az adott ország nyelvét beszélőkkel."

"Van akivel össze lehet tartani, és valakivel soha. Mi magyarok, közel negyven éve jó barátságban vagyunk, de sajnos az újonnan jöttekkel, majdnem mindig baj volt. De más nemzetek fiai,  lányai is pont így vannak ezzel."

" A csoportokban különböző korosztályok vannak, különböző háttér, életfelfogás. Jó, hogy nem fogunk mindenben egyetérteni."

"Az én magyarokkal való találkozásom általában arról szól: mennyit keresek, hol dolgozom, mi a státuszom. Ha egy kicsivel is több van nekem, elindul az áskálódás."

" Nem törvényszerű, hogy így legyen, mert azért van jó néhány egész kedves ismerősöm, akik nem szúrtak hátba, de sajnos 90%-ban nem ez jellemző."

"Még a 90-es évek végén, vendégül láttam egy új magyart egy vasárnapi délutánra, az otthonomban. Kiselőadást tartott, hogyan kell kijátszani a zöldkártyára vonatkozó törvényeket. Akkoriban már állampolgár voltam, amit el is mondtam neki. Az volt a válasz:  "Minek játszod meg magad"

"Az eltávolodás sokszor azért van, mert mindenki a másikat hibáztatja, amiért neki kevésbé jönnek össze a dolgok. Magyar szomszédságban éltem nagyon sokáig. Az új évvel messzebbre költöztem, mert mindennapos volt az egymás háta mögött beszélés. Mindenki a másik életével foglalkozott."


Mikor ide jöttünk és első alkalommal elmentünk egy magyar rendezvényre, szinte vagyon bevallást kellett adnunk! Honfitársaim mindent tudni akartak rólunk!"

"Nem szeretem az ilyen cikkeket, több ok miatt. Elsősorban szakmai szempontból, mert néha felbukkannak önkéntes "társadalomkutatók", és mikor pár emberrel beszélnek, írnak egy "minden magyar" cikket. A kisebbik baj az, hogy ez nem kutatás volt, hanem beszélgetés néhányakkal (se minta számot nem tudunk, sem a skálát, amivel operált), és mert pár frusztrált ember "azt mondta", azért még az nem reprezentatív. Sietve teszem hozzá, hogy igen, látom ebben az öt pontban a magyar jellemzőket (elzárkózás, távolságtartás, áskálódás), de ez nem feltétlenül igaz mindenkire.
A másik dolog, ami miatt károsak az ilyen cikkek az-az, hogy még inkább éket ver a külföldi magyar kapcsolatba. A hülyeséget, a rossz indulatot, a frusztrációt bizonyítani elég könnyű, és populáris dolog is egyben. Biztos sokan egyetértenek a cikkel is, hogy "hát ilyenek vagyunk".
Vajon miért nem azt az öt pontot kereste a cikk írója, ami miatt keressük egymás társaságát külföldön? Lehet, hogy az csak két, vagy három pont lenne, de előbbre vinné a dolgunkat.
Még egy gondolat. Nem az a baj, ha a pártpolitikáról beszélünk, hanem az a baj, hogy nem tudunk róla kulturáltan beszélni. Nem a politika választ el minket, hanem a kultúránk hiányosságai, a tájékozatlan véleménydobálás, és az azt követő bántó személyeskedés."



Ez is Portland





















Amerika abszurd törvényei



  • Hawai államban, nem tarthatsz a füledben pénzérmét.
  • Wisconsin államban tilos sajt nélkül felszolgálni az almás pitét.
  • Utah államban nem sétálhatsz az utcán egy papírzacskóba rejtett hegedűvel.
  • Kalifornia, Baldwin Park városában tilos a medencében biciklizni.
  • Maine államban illegális a nőket portörlővel csikizni az álluk allatt.
  • Rhode Islandban nem viselhetsz átlátszó ruhát.
  • Tennesseeben nem árulhatsz üreges fatuskót.
  • Delaware államban nem viselhetsz derékban passzentos nadrágot.
  • Alabama államban nem tarthatsz fagyit a farzsebedben.
  • Arizonában nem tarthatsz a háztartásban több, mint 2 dildót.
  • Texasban a gyereknek nem lehet furcsa frizurája.
  • Oregonban nem végezhetsz fizikai erőnlét felmérést, miközben autópályán vezetsz.
  • Kansas államban tilos a bort teás csészében felszolgálni.
  • Connecticutban az uborkának fel kell pattannia, hogy azt valóban uborkának nevezzék.
  • New Yerseyben letartóztatnak, ha szürcsölöd a levest.


Tücsi kuglófja

Mosolygós mákos süti

Hanna tócsnija- vega körettel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése