H   A   N   N   A       M   E   N   T                  



21. FEJEZET





( Szerző: Dreska Ildikó )



Weöres Sándor: A célról


Mit bánom én, hogy érdemes
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
habomat hova hordom?


Harcolok: nem tudom, kiért 
és nem tudom, ki ellen. 
Nem kell ismernem célomat, 
Mert célom ismer engem. 





Ha Ő rendben - én is rendben

Azért még mindig / bár ahogy felnő, és ahogy évről-évre telik a nagyon távol élünk egymástól időnk - sajnos csökkenő tendenciát mutatva/ lélekkölcsönhatásban vagyunk egymással... ha Ő rendben, én is az.


Talán - és gyorsan lekopogom - most érzem azt az eltelt lassan négy év alatt egyre biztosabban, hogy jól érzi magát, rendben van. Talán most a legkiegyensúlyozottabb.
Aminek nagyon ujjongok, mert mindig azt vártam, hogy ne legyen honvágya, próbálja megtalálni - ha már így alakult, akkor nélkülünk - a helyét. 
( ...és nem, még mindig nem szoktam meg, meg biztosan Ő sem, de nincs mese: alkalmazkodnunk kell a nekünk szánt élethelyzetekhez. Át kell programozni a szeretet, az elképzelés, az eltervezés, megvalósítás, kibírás, alkalmazkodás stb..stb.. csatornáinkat.
Le kell és kellett rombolni a földrengés biztos alapokra épített, csak egy irányba haladunk elgondolású élet blokkjainkat. Feltenni sokszor, sok mindent egy szerencsekerékre, ami ki tudja hol, és mikor áll meg...
Szerettem hosszú távokban gondolkodni, biztosnak tudni a bizonytalant... most örülök, ha pár hónapra előre tudunk tervezni, látni... és gyakorlatilag majdnem minden bizonytalan.
Nem szeretem ezt, nem így gondoltam a kezdetekkor, de fel kell mindnyájunknak nőni az adott és kapott feladatokhoz.

.A lélekrendbenlevés mindenképpen egy pozitív dolog ( szerintem mindennek az alapja )
DE bizony egyre gyakrabban érzem azt is, hogy jócskán kihagy az élete, a dolgai jókora szeletéből, nem kéri ki a véleményemet, sokszor meg sem beszél velem dolgokat vagy érintőlegesen említi azokat.
Egyre inkább szereti egyedül tenni a dolgát. Önállósodik.

Megsértődhetnék, rosszul is eshetne és szomorúsággal is tölthetne el.

Az igazság az, hogy igen, némiképp szomorúsággal tölt el, és sokszor emeli a hiányérzetem szintjét. Egyre többet jutnak eszembe a "hogyis volt ez kiskorodban", és "dejóvolt együtt mindent megbeszélni". Mert jó volt. Nagyon jó volt.
De rá kell döbbennem, hogy ez a szakasz, végérvényesen, fájón, anyakönnyként szépen lassan kigördül az életemből.

Életem nehéz, nem könnyű, felfoghatatlan élményei közé fog azt hiszem tartozni az, hogy egyre kevésbé leszek nélkülözhetetlen a lányaim életében. Én pedig úgy képzeltem el, hogy nélkülem semmi sem megvalósítható, megoldható és a fontossági és elhanyagolhatatlansági listákat itthon egyértelműen én vezetem.
Hiába!
Minden tekintetben vesztettem és vesztek régi fényemből!

... az ember úgy van ezzel, hogy sejti egyszer majd bekövetkezik, de reménykedik abban, hogy mégsem!

Megállapíthatjuk, hogy Hanna lányom erősen kezd felnőni! 
Én pedig anya szerepemben kezdek összemenni/zsugorodni!

Ilyen ez az Anyaszakma! Áldozatos!


A bal szélső



Tenger biológia

CAPE ARAGO STATE PARK
 Oregon, USA



A tenger biológia kurzusa része egy újabb három napos kirándulás volt. Egy ilyen terepgyakorlaton három nap alatt többet lehet tanulni, és több tapasztalatot lehet gyűjteni, mint bármilyen remekül megírt tankönyvből.

Ismét óriási élményben lehetett része. ...de inkább beszéljenek a fotói:





Fűtött jurtában laktak...











































































































Kémián:
citromfű olajat gyártottak 


... most ott tartunk, hogy rajong a kémiáért. A héten egyetlen egyszer, a szombat délután az egyetlen napunk, amikor nincs suli, nincs munka, és skypen értekezünk.

A tesóját folyton azzal nyaggatja, hogy mondja el mit tanulnak kémiából , mert ő mindent el akar magyarázni neki. Hiába mondom, hogy nyugodjon már le, most beszéljünk másról....beszélünk másról is, de azért a végén mégis visszakanyarodunk a kémiához.

Lelkesen magyaráz, mi meg lelkesen bólogatunk, mert nagyjából az egészet nem értjük.
De nem baj. Lelkes. Beszél. Jó kedvű. Látjuk. Halljuk.
Így válik élménnyé itthon is a kémia!

:)





Krokodil fej tanulmányozás biológia órán



Nemzetközi kapcsolatok órán:
meg kellett tanulni a világ összes országát és fővárosát

Hibája a pirossal jelzett volt. A térképen lévő tumultustól, egyszerűen kifelejtődött :)




Pillanatképek a konyhából

A tanítás mellett -ahogy már írtam- a konyhán is dolgozik, ami az Ő elmondása szerint egy nagyon klassz, vidám hely, ahol csupa vicces ember veszi körül.
Íme néhány, személy mentes pillanatkép.



rókagomba



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése