H  A  N  N  A      M  E  N  T


17. FEJEZET







(Szerző: Dreska Ildikó)



Ha majd hazatérek,
megnéz minden némán.
Szobám, kertem, házam
és a vén diófám.
Leülök majd békén, mint 
ki fel se' akar kelni
s hagyom majd a csendben
lelkem énekelni...
megsimogatlak majd
diófa és kilincs,
úgy megyek mint kinek
immár semmije nincs.
Este majd kiülök
a lépcsőre mint régen,
de ez már csak álom
délibáb az égen.
Várom minden percben
s a percek csak szűnnek,
nem tudom lesz-e még
szívemben ily ünnep...
Egyszer talán eljő
s már attól se félek,
hogy megszakad a szívem 
ha végre hazatérek...






"Anyavallomása"

Amikor májusban megérkezett és letette a csomagjait a küszöbre, azt hittem minden pontosan ott folytatódik, ahol a múlt télen befejeztük. Rendre, minden, ugyan úgy...

De rá kellett jönnöm, hogy minden egyes megérkezéskor, egy más, egy új ember ölel át.
Csak a törékenysége, meg a puszija a régi, olyan kis bátortalan, finomkodó madárpuszi.

Lassan húsz lesz, és még ott toporgok a tizenhat éves időszakában. Kiestek hetek, hónapok, évek. Kiestek a közösen, együtt, egy családként képkockái.

Rájöttem, hogy már több mint három éve távkapcsolatban élek azzal az emberrel, aki előtte a világ közepét jelentette számomra.

Ő jobbra ment, én meg maradtam a régi megszokott oldalamon. A régi főzési, pakolási, intézési, naptöltési szokásaimmal.

Ő a világ minden tájáról csipegeti össze az élményeit, érzéseit. Ezekből építkezik, tanul, fejlődik, átalakul, kialakul, követ. Sok helyről, sok embertől példákat lát, összeillesztgeti a millió féle képpen összerakható legó darabokat, és kiválaszt egyet. Azt a mintát, amit ezentúl ő is követ.

Neki a saját legója a jó, nekem a saját legóm a jó. Nem cserélünk, nem építkezünk másképp, nem akarunk újra tervezni számunkra már jól bevált dolgokat.
Ha a legók szétpattannak, nem akarjuk, hogy a másik álljon neki összeszedni és a helyére rakni a darabokat.
Makacsul, kitartóan ragaszkodunk a saját variációnkhoz. Mert szerintünk az a tökéletes.

A lázadását, a "ha különc vagyok is felvállalom" életszemléletét az anyjától örökölte. Politizálunk, filozofálunk, lelkizünk, érzelmeket-érzéseket szedegetünk morzsáira.
Nekimegy ennek a világnak, nekimegy az emberi agyakba birka mód beledögönyözött elvárásoknak, lekövetett szokásoknak. Változást, újítást akar. A vissza a természethez igenlése, tisztelete, féltése - szabad akarat, szabad érzések, szabad gondolatok, egyenjogúság...és persze minden az állatok és növények körül forog.

... minden hazaérkezésekor rájövök, hogy megint tanultam tőle. Egészen másképpen, tisztábban és sallang mentesen látok és értékelek dolgokat. ...és ahogy az elvárások, a megszokott és begyöpösödött lehullik, úgy tisztul ki bennem is az a gondolatsor, érzés, ami régen valószínűleg az emberrel született. Abban az időben még nem homályosított, tompított el a fejemre hamuként telepedő " ezt így kell járni, azt úgy kell járni".

Egyre jobban átérzem, értem, megérint az amit vall, és rá kell jönnöm, hogy a lányom egy rendkívül jó ember. Ezért amikor hazatér, majd újra útra kel, nem csak a végtelen űrt hagyja itt maga után, hanem egy csomó feladatot is, amit meg kell beszélnem magammal.

Nehezen, heteken át csiszolódtunk, és megint pont akkor tűnt el amikor már egészen értett és értettem.

"SAJNOS A SZÜLŐK NEVELÉSE NEM OLYAN EGYSZERŰ, MINT A KUTYÁKÉ, MACSKÁKÉ VAGY A CSÓTÁNYOKÉ. 
TIZENÖT-HÚSZ ÉVIG IS ELTARTHAT, AMÍG ŐSEINKKEL MEGÉRTETJÜK, HOGY NEM ŐK NEVELNEK MINKET, HANEM MI ŐKET. "



Három hónap Magyarország...
Mikor töltöd a 14-et?        

Ezen a nyáron el kellett intéznünk néhány hivatalos ügyet. 
Gyakorlatilag minden helyen megkérdőjelezték a korát. Vagy az volt az első kérdésük, hogy elkísérték - e a szülei, mert aki még nem nagykorú, az nem tud egyedül hivatalos ügyeket intézni, vagy hitetlenkedve csóválták a fejüket amikor közölte, hogy ő nemsokára 20 lesz.
Az új útlevél intézésekor az okmány irodában az ügyintéző első kérdése az volt: 
 Mikor töltöd a 14-et?                                                                                                                                                                                                                      





Hülyeség, hogy a Samsonite bőrönd törhetetlen!

Ázsiában soha nem volt bőrönd gondunk, Amerikába már a második Samsonite törésen vagyunk túl. Tessék megreklamálni légitársaságnál/gyártónál és nem hagyni magatokat! (Nem sokan tudják, hogy a légitársaságnál a reptér elhagyását követő 5 naptári napon belül online kárbejelentőn is meg lehet ezt tenni. Legyen egy fotó a kárról, beszálló kártya, repjegy és szla. ) No meg kellő elszántság, mert többször is megpróbálnak lerázni...



Az én gyerekem, fordítva működik!

Megtehette volna, hogy csavarog, utazgat, állandóan barátokkal tölti az időt (akiknek a száma a külhonban töltött évek múlásával egyre inkább leredukálódott) , fesztiválokra jár, erezd el a hajam bulizik.
Múlt nyáron még szekáltam, hogy menjen, de beláttam, hogy esélytelen. Ő teljesen másképp érzi jól magát.

Rájöttem, hogy kár emiatt zaklatni, kár dolgokat rá erőltetni. Hagyni kell, hogy ha ő úgy akarja, akkor visszafogottan és szerényen élje az életét.

Nem vagyok ettől feltétlenül boldog, sokszor antiszociálisnak, zárkózottnak és magányosnak érzem. De elképzelhető, hogy én látom az egészet rosszul, mert számára éppen ez az állapot a boldogság.




Amiben az én lányom ezen a nyáron a boldogságát lelte:


  • Autót szerelt apával.
  • Lekente a kerti bútorokat.
  • Kerítést festett.
  • Teraszt burkolt. 
  • Sütött, főzött, mosogatott.
  • Vasalt.
  • Nagyszülőknél házban- és ház körül rengeteget segédkezett.
  • Gyümölcsöt szedett, lekvárt főzött.
  • Takarított.
  • Árkot ásott.
  • Rajzolt, olvasott, keresztrejtvényt fejtett.
  • Vasárnaponként, ha tehettük kirándultunk.
  • Olvasott, filmezett, rajzolgatott, állatozott.
  • Macskákat és patkányt mentettünk.
  • Autót vezetett -ha már egyszer megvan az amerikai jogsi- , ami kezdetben nehezen ment, az automata váltó hiánya miatt (amihez Amerikában szokott). 


Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (mikrobiológiai laboratórium) 

...azaz négy hetes nyári gyakorlat magyar honban júliusban. 
...Minden reggel hatkor kelés, kikerekezés a busz pályaudvarra, dög melegben (sokszor légkondi nélküli, vagy közlekedésre alkalmatlan=azaz lerobbant járművel) felbuszozás Budapestre és késő délután hazaérkezés.

...Vagyis szembesülés, és belecsöppenés a magyar munkás osztály mindennapjaival/mindennapjaiba.  
Remek, kiváló, alapos gyakorlat nem csak szakmailag, de a magyar felnőttek világából való tapasztalat szerzés okán is. 

Sikerélmények, önbizalom kiegyensúlyozása, az első lábremegős, önálló előadás közönség előtt a DNS szekvenálásról (magyarul). 

és

(ritka pillanat) szeretnék köszöntet mondani az Oktatási Hivatalnak, mert segítséget kaptunk akkor, amikor mind a MÁV, mind a Volánbusz többszöri próbálkozásra is visszautasította a lányom 90%-os diák bérlet vásárlási lehetőségét. Hivatkozván arra, hogy -  bár magyar állampolgár, bár van érvényes magyar diák igazolványa, - de külföldi egyetem hallgatója. 
Ezért minden nap csak 50%-os jeggyel tudott volna feljárni Budapestre, ami elég tetemes költség úgy, hogy gyakorlati idején nem jár sem munkabér, sem semmilyen ktg. térítés.

A gyakorlat megkezdését megelőzően egy nappal, segítséget kértem és kaptam az Oktatási Hivataltól az ügy megoldása érdekében. 

Kezd elegem lenni abból, hogy azért mert az én gyerekem más ország ösztöndíjaival külhonban tanul, nem élhet azon jogaival, melyek egy magyar állampolgárt és diákot megilletnek!
Jó példa ez is arra, hogy rúgja seggbe ez az ország a tehetséges fiataljait!
Ezektől az incidensektől valószínűleg hazacsábulnak.


Izgalmas visszaút

Két és fél héttel előbb utazott vissza Amerikába, mert Mártiék, - akik közben végleg Kaliforniába költöztek- , meghívták magukhoz. 

Már csodálkoznék, ha nálunk minden rendben és simán menne... természetesen most sem ment úgy ahogy kellett volna a visszaút (bár azért a vége happy end lett). 
Reggel hétkor indultunk fel Ferihegyre, és 9:50-kor ment volna a norwegian járata Bp-Oslo-Los Angeles útvonalon. 
Már javában visszatértünk, amikor jött az üzenet, hogy másfél órával később startolt a gép.
Azonnal átfutott az agyamon, hogy esélye sem lesz elérni Oslo-ban a csatlakozást, hiszen pontosan ennyi a várakozási idő, és neki még át is kell csekkolnia.
A Liszt F. repteret felhívtam és tájékoztattak, hogy a csomag szállító szalag hibája miatt minden járat később indul. 
(Megjegyzem: alap járaton végtelenül ciki a budapesti reptér mosdója, ahol csak mutatóban van WC papír, nincs folyékony szappan, kéztörlő, valamint gusztustalan, koszos. Vagy a takarító személyzet kezére csapnék egyet/kettőt, vagy sürgősen elgondolkoznék, hogy milyen fényt vet ez vajon ránk? de, hogy még a csomag szállító szalag is szarakodik...)

Visszatérve az előző gondolatra: természetesen sem a Liszt F. ügyfélszolgálata, sem a cég ahol a jegyet vettük nem tudott semmi biztosat sem mondani.

Ha egy útvonalra egybe vásárolom meg a jegyet, akkor elvileg a légitársaság felelőssége arról gondoskodni, hogy az utas eljusson a célhelyre - De csak ha a késés a légitársaság hibájából következett be -. 

A neten nyomon követve az eseményeket láttam, hogy bár a gép később indul Bp-ről, de az Oslóból-Los Angelesbe induló járat startolási idejét egy perccel sem módosítják.
Telefonja a leányzómnak nem működött, láttam, hogy wifi sincs a II. számú gépen, így csak bízhattam abban, hogy valamilyen csoda folytán mégis elérte a csatlakozást.
(mert ha nem, hát...akkor valószínűleg módot talál az értesítésemre).

Több mint 20 órás utazás után pacsizhatott Mártival és nagypapával, akik akkor már jó régóta várták.  Mert még a Los Angelesi B terminálban is közel három órát állt sorban a vámnál. Hiába. Amerikába bejutni: bonyolult.

... és, hogy hogyan teltek a  Kaliforniai napok ( az egyetem második évének megkezdése előtt)... 
arról szóljon majd a következő blog fejezet!

                           


N Y Á R - FOTÓ - M O R Z S Á K 






Fehérvárcsurgó:Károlyi kastély




Csavarsor

Fehértornác


Eccsalád

Kastély profil

Könyvelők precízsége

Tartozik-Követel

Emberek nélkül

Szalonkép

Pincebolt-ívek

Végtelen zöld

Egyszerűen szép

Fodrozódás

Békecsend

Nap villantás




...a 13 évesem szárnypróbálgatásai:

Varga Laura Dana


Vadon

Égig érő végtelen

Hervadozva

Faseb

Kavicságy

Kötelék

Természetes hám

Erek

Magányosan

Hasadékok

Társkeresés


Kiemelve

Irhára bontva

Tapintás

Rovarlesen

Lobonc

Tükörkép

Égi tünemény

Mohaszőnyeg


Háromujjú patás

Üres fekvés

Vékony lábakon

Szőrlevél

Termésmorzsa

Kampósak

Színátmenet

Olajzöld

Fehér mosoly

Repedezve

Kapcsolatok

Biztonság-oxidáció

Fogszabályzás előtt


Fényesen suhogva

Kérgesedés

Észak felé

Szakadék

Messzeség

Ködben


Sziklák közt

Újszülöttek


Ébredés

Korlátolva

Szorítás

Kitekintés

Panoráma

Meredek

Éretlenül


Sebhely

"Sírhely, kilátással"

Ujjacskák

Kapcsolati utak

Összefogódzva

Temetőpad

Csepp nyugvás

Hajladozás

Szürkepihés

Kétféle virág

Pihegés a hegy árnyékában

Világra csodálkozás


Gondűző

Lilafejek ébredezése

Liliomka

Cseppet sem árva-árvácskák

Árvácska sárga szívvel

Eltévedt csiga

Illatozás

Pisti cipőtalpa

Biccentés

Világra nyílva

Pergés

Életvonalak

Ragaszkodás

Magány

Dupla szemtükör

Boltívben látva

Hálózva

Nyújtózás

Lánykák mosolya

Légynapozás

Tizenéves lányok napba néznek



Bagdadka lopakodás

Bagdadkánk


Budapest - Füvészkerti csend...

Dana szemével























































Hanna szemével...


































Fehérvárcsurgó víztározó


























Csehország csodái: 


Cesky Raj bohemian paradise

































































































































































































Veresegyház farkas- és medve otthon





































Gödöllő


















Gaja völgy


Vészesen fogy az időnk... a mindenki dolgozikban, pillanatokat csípünk el az együtt töltött nyárból... mindegy hova, mindegy melyik irányba.... nem számít a hőség, a nincs levegő sem.
...Mert úgy szalad el ez a nyár, hogy sokszor azt érzem, még el sem kezdődött...












Egy fémtelep csodái


D a n a     f o t ó i

“Nézz csodálattal arra, ami éppen előtted van!”




























































H A N N A   F O T Ó I 

“A szépség mindenütt ott van,

nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg.”



















































































Otthon - morzsák

















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése